január 17. szombat - az első nap (Budapest-Genova)

tankolás és tanakodás

2009. január 17. (szombat)
Ünnepélyes rajt után kimerítő autópályázás Genováig.

1. nap
2009. január 17.

08:02, Budapest
Lázas készülődés közepette, fokozott izgalmi állapotban érkezik a Gondwana Team az egykori Felvonulási térre, két részletben: a 228 kora, a 219 késő reggel. Hömpölygő tömeg a csapat (219, 222, 226, 228, 229; Marek, barátja Grzegorgz, és újdonsült cimborájuk Dwzvzcwzek. Utóbbi életfunkciói: drinking, eating, shitting, fucking) körül, rengeteg ismerős, rokon, barát, rajongó, fanatikus érkezett. Szuper, hogy annyian kijöttetek elbúcsúztatni minket! Köszönjük társaságot, a bíztatást, a hamubasült pogácsát, a kakaóscsigát stb...

10:30
Lebontják az előttünk lévő kordont és felsorakozunk kilövéshez. A 228-ast Gino vezeti, Szaddam a platón áll, Balázske a tetőn integet ünnepelő tömegeknek; Csengő Zoltán elaludt, így az említett mesterhármas vezeti Arankát a dobogóhoz. A 219-esben Annamari vezeti át a vasat a startvonalon, Zsuzsa navigál, Zoltánke pedig – immár lehet mondani, ahogy szokta – egy sör remek társaságában tesped a hátsó ülésen.

10:37
Felgördülünk a rajtvonalhoz. A túrakategóriát a 228-as indítja, üdvözölve a népet. A 219-es bemutatkozó szövege viszonylag nagy fejtörést okozott a műsorvezetőnek. (Lehet, hogy csak azért, mert nem tud arabusul...) Felkészülni, vigyázz, kész, aki bújt, aki nem, IRÁNY BAMAKO!

Végigkrúzolóban az Andrássy úton, majd az Erzsébet hídon át hagyjuk el Pestet. Innen a hivatalos útvonaltól eltérően az M7-esen támadunk Szlovénia irányába. Így tulajdonképpen Gibraltárig autópályán haladhatunk, ha a szlovénok valóban megépítették a sztrádát a határig.

12:10
Kis csapatunk nagy erőkkel nyomul előre. A sort 228 vezeti, mögöttük Magnumék a 229-el, majd Pörnyészi Gáborék a 222-vel, Z1 Zoliék a 226-al, végül a Gondwana 219: Annamari a pilótafülkében, Zsuzsa az anyósülésen, Zoltánke hátul piheni ki az éjszaka pakolással töltött óráit.

A krónikás itt kicsit elszundikált, így a részletek nem ismertek, ám a konvoj egy téridőugrással egyszer csak Szlovéniában terem. A 228 aktuális navigátora, Szaddam kíméletlen tempót diktál, s Gino engedelmesen húzza a karavánt; mire Olaszországba érünk, már minden bizonnyal az egy baleset miatt dugóba kerülő mezőny előtt vagyunk.

13:00
A 228-as beéri a túrabrigád mentőautóját. A sebészek készségesek, és tíz perc keresgélés és rádiózás után készségesen átnyújtják az afrikai kötfelt. (Sajnos csak azé a Magnum 229-é van meg, aki egy „Most végig nyolcvannal fogunk menni?” megjegyzéssel igyekszik nyugtatni a 228-as autó gyöngyöző homlokú pilótáját.) Mivel a mentő bal-, a 228-as jobbkormányos, némi ügyeskedés után a manőver menet közben kerül megvalósításra.

17:00
Balázske rászabadul a 228-as Toyota Arankára, így az elkövetkező pár órát azzal tölti, hogy ismerkedik a kocsi tulajdonságaival: szúrófényekkel, terítőfényekkel, hajókürttel bünteti a túl gyorsan/lassan/unalmasan közlekedő/parkoló autókat/kamionokat/gyalogosokat. Megtudjuk, milyen, ha csak ledekkel, csak rendszámvilágítással vagy teljesen lopakodó módban haladunk. Közben a CB rádiót is igyekszik megkaparintani, ám az előző órák vezetésétől megfáradt Gino ezt igyekszik megakadályozni. (Utóbbi kalózrádiót üzemeltet a 20-as csatornán) És ez így megy órákon át….

19:31
Elérjük a mai hivatalos célállomást, Velencét, majd azzal a lendülettel hajtunk tovább Milánó irányába. Feltett szándékunk eljutni Nizza környékéig. Ha ez sikerül, akkor semmi nem állhat utunkba, hogy másnap további 1500 km leküzdésével becélozzuk Granadát! Innen meg már csak egy köpés Gibraltár, és akkor nyerünk plusz egy afrikai napot... :) Majd meglátjuk mi lesz belőle...

21:00
Balázske villog, kürtöl, büntet: Isten ostora a talján utakon!

21:30
A 228-as addig főnökösködik a karaván elején, míg csaknem kifogy az üzemanyaga. Megtudjuk: Aranka hatótávolsága szűk négyszáz kilométer. Pozitívum viszont, hogy a kocsi átlagfogyasztása a kezdeti 19-ről 13,5 re csökkent.

22:12
Genova felé tekergünk a szitáló esőben, elképesztő szerpentineken. Igyekszünk nem lerakni a völgybe a paripákat... A csapat hullafáradt, úgyhogy (a szűk többség) megszavaz balzsamos genovai éjszakát.

23:35 Genova
Szállást keresünk a városban: a kis kikötőváros, szűk egyirányú utcáival, sikátoraival olaszosan parkoló robogóival nem éppen egy efajta konvojnak való… Eddig minden rendben, bár a felvezető autóban, melyet eddigre már Szaddam irányít, úgy fest, beszart a műholdas navigáció. A brigád elég jól összecsiszolódott, szépen, fegyelmezetten hömpölygött az utcákon. Sajnos Marekék lemaradtak valahol, mert „Big Yellow Shit” típusú buszuk nem bírta tartani a tempót. Reméljük, még összefutunk velük Afrika előtt! (Annál is inkább, mivel a 228-as adományai, melyeket Aranka feneketlen gyomra már nem bírt bevenni, mind-mind Marekéknél vannak.)

00:45
Végre megvan a szállás: Hotel Actor. A közelben találunk egy mélygarázst is. Elég kalandosan a parkoló közepére sikerül csak beállnunk azzal, hogy a kulcsokat a kocsiban kell hagyni. Ha valaki a parkolóból éjszaka mégis távozni szeretne, akkor majd a garázsmester arrébbáll azzal a hat tankkal, amit az út közepén hagytunk. Megnézném, hogyan indítja el a trükkös immobilisert a Pajeroban. Leginkább sehogy... :-)

01:48
Mindenki megkapta szépen a kis szobáját, gyors zuhany, kerítünk internetet és frissítjük szépen az első napi bejegyzéssel a blogunkat.
Jó éjt...