Beverley-Budapest 2008

újdonsült szerzeményünk a Dover-Calais komp gyomrában

Beverley-Budapest 2008
A Nagy Nyugat-Európai Kirándulás avagy a 2009-es kaland 2008. augusztusában kezdetét veszi...

Autóvásárlás Nagy-Britanniában, majd kényelmes hazakocsikázás London, Brugge, Brüsszel, Luxembourg, Strasbourg és Zürich érintésével.
A Budapest-Bamakó tökéletes ellentéte, keresztül a "gazdag Európán".

2008. augusztus 2. szombat
17:53
Rob elfogadja az ajánlatomat: vettünk egy kocsit Angliában... Indulhat a szervezés, hogy hogyan hozzuk haza. Repülőjegy, buszjegy, szállás, stb., stb. Ha már egyszer kb. 2500 km-t repülünk és buszozunk (avagy vonatozunk) oda, majd ugyanennyit vezetünk vissza közel két tonna vasért, akkor ezt megpróbáljuk kombinálni egy jó kis nyaralással.

2008. augusztus 15. péntek
02:45
Idegbajos rohanás, rendezkedés és pakolás után nyugodt és kiadós alvásnak nézünk elébe.
03:45
Frissen, pattogósan, kipihenten ébredünk... Gábort bizonyára nem zavarja, hogy 2 m-re tőle ismét pakolászni kezdünk.
04:45
Ferihegy1
06:01
Hölgyeim és uraim itt a kapitány beszél...
Annamarinak sikerült wizzair stewardes egyenszínekbe öltöznie, így az egyik utastársunk egyből meg is kérdezi tőle, hogy baj e, ha a csomagját az ülés alá helyezi el. Baj!
06:45
Milyen remek egy hajnali járattal utazni. Az embernek számos életfunkciója szinte egyszerre indul be... 10ezer méteren is... :-)
07:28 GMT
London - Luton
Első benyomás: ez a reptér nem sokkal jobb, mint a bamakoi...:)
Keresünk egy ülőalkalmatosságot, ahol kihúzhatjuk azt a röpke fél napot a busz indulásáig... Micsoda izgalom, 1 óra alvás, 2 óra reptér, 2 óra repülés után, 5 óra hú-csak-el-ne-aludjunk vigyázülés egy fémpadon...
12:20
Végre beáll a buszunk a kiírt helyre. Majdnem fel is szállunk rá, amikor hirtelen - és persze teljesen véletlenül egy utastársunk kérdezősködését kihallgatva - észrevesszük, hogy ez nem is a mi buszunk... A miénk eggyel előrébb áll és épp indulni készül: a driver épp azt kurjongatja, hogy ha senki többet, akkor ő már megy is. Minden szar guruló, lógó, stb csomagunkkal átrohanunk, a sofőr ugyan már felszállt, de még pont megvár, felszállás, kilövés... Örömteli, hogy nem kellett további egy napot a fémpadon kempelnünk...
13:04
Igazán hosszú háromnegyed órás zötyögés után Milton Keynes-nél át kell szállnunk. Az a további 65 perc a csatlakozásig már igazán semmiség. A buszpályaudvart épp átépítik, ezért ideiglenesen 4 konténerbe költöztették az egész kócerájt. Tekintettel az ebédidőre ki is próbáljuk milyen egy jó kis 5 Ł-os angol konténerburger. Hát ha pazarnak nem is nevezném, de legalább drága... Percenként kb 4 busz fut be, és a hangosbemondóból természetesen a világon semmit nem lehet érteni. Gyufaszálakkal kitámasztom szemhéjamat, úgy figyelem a bejövő járatokat. Itt aztán végkép nem szeretnénk eltölteni egy extra napot...

14:22
Kis késéssel befut az 562-es járat. Irány Beverley, a kocsink már vár... Még legalább 4 óra áll előttünk. A buszunk egyébként csicsiricsi: kényelmes, puha bőrülések mindenkinek. A biztonsági öv kötelező, pontosabban strongly recommended, hacsak nem szeretne egy masszív bírságot a T.Utas...
18:57
Hull. Az izgalom fokozódik. Max 15 perc és találkozunk Rob-bal és a Drágaságunkkal. Reméljük hibátlan egyedet választottunk, elvégre is kb 12000 közös km megtételét tervezzük. Miközben ezen filózgatunk egyik utastársunknak komoly vizelési ingere támad. Hah, a helyzet persze itt sem jobb, mint bármely más buszon, ugyanis a klotyó be van zárva (ha jobban belegondolok még soha nem láttam olyan távolsági buszt, ahol használni is lehetett volna a slozit). Könyörög a pilótának, hogy álljon már meg, de ő kérlelhetetlen. Emberünknek az ötödik próbálkozás után nem marad más választása, mint hátrasétálni egy kóláspalackkal... Halk csobogás, megkönnyebbült nyögés, és széles - vagy kaján, vagy kínos, ezt nem láttam hátulról - vigyorral visszaül a helyére. Nem is értem miért törnek fel a régi sítáboros élményeim...:)
19:34
Begördülünk a beverley-i buszpályaudvarra, ahol Rob már türelmetlenül vár ránk (közel 40 percet késett a buszunk). Nagydarab, vigyorgós, napszemüvegét a szürkületben is kötelező jelleggel viselő üzletember fószer. 10 rövid perc alatt megmutogatja az autót, aláírom a papírokat, pénzszámolás olyan igazi bankár módjára, gyors örvendezés az ajándék unimukknak, s már indul is... Mi meg hirtelen arra eszmélünk, hogy vettünk egy autót...
19:54
A szomszédos tecsó parkolójában a motorháztetőn elfogyasztjuk életmentő vacsoránkat... Bepötyögjük Leeds koordinátáit a GPS-be és tűz. Reméljük nem okoz majd túl nagy problémát a fordított közlekedés...
20:31
Eddig minden rendben. A vezetés jól megy (csak azt nem értjük miért jön minden idióta szembe...:) ). A kocsi remekül fut, csak vmi átkozott nyöszörgés hallatszik néha a vezetőülés alól. Rob furán értelmezhette a superb condition jelentését. Én pedig nem emlékszem, hogy kértem volna tücsköt a verdához... Mindegy, majd megszerelem, Beninben pedig (ha eljutunk addig persze) vmi kis voodoo ajándékot kitalálok Rob barátunknak.
21:43
Moha bá (a GPS-ünk magyar hangja) jelesre vizsgázik. Hibátlanul elnavigált minket Leedsbe. Amikor felhívom a Janit, hogy valahol itt vagyunk a közelben, aszongya már lát is az ablakból. Találkozunk, örülünk, megcsodáljuk az autót. Ma Janinak hála az egyik magyar ismerőse, Zsófi biztosít nekünk szállást egy koleszban. A kecó remek lesz, a 11. emeleten egy nappaliban fogjuk nyugovóra hajtani viseletes fejünket.
22:42
Elalvás előtt azért a biztonság kedvéért leugrunk egy a közelben lévő very very English pub-ba. Szép látvány a sok bebökött lokál arc... Persze minket ez csöppet sem gátol egy kis dumcsizásban. Gyors elfáradás és tipli aludni.

2008. augusztus 16. szombat
09:00
Jani pazar rántottával vár minket. Reggeli után autós sightseeing-et tartunk a textilipar egykori fővárosában.
12:15
Janit és Zsófit eldobjuk az egyetemhez, majd könnyes búcsú és indulunk Yorkba.
13:30
York. Városnézés előtt a parkolóházban a motorháztetőn elköltjük isteni tubusossajtkrémes kézzeltépettkenyér lakománkat.
Yorkból nem voltunk túlságosan felkészülve, igazából mondhatni véletlenül kerültünk ide. A városka igazán elnyeri tetszésünket - bár szemmel láthatóan megvoltak e nélkül is jópárszáz évet. Csalinkázunk jobbra-balra, majd amikor már kellően teleszívtuk magunkat a nyüzsgő angol vidéki kisváros hűvös levegőjével megindulunk London irányába. Mohabá gond nélkül irányít bennünket, bár ez egy idő után nem annyira bonyolult a háromsávos nyílegyenes autópályán.
19:28
Erősen közeledünk Londonhoz. Luton környékén 4sávosra bővül a pálya. Mostanában újították, szélesítették az utat, egy-két helyen még mindig terelések vannak. Jah, és nem felejtették el telepíteni a legkedvesebb fajta traffipaxokat sem: average speed camera (azaz ha gyorsabban teszed meg a két traffipax közti távot, mint az a megengedett leggyorsabb sebességgel megtehető, akkor nyilvánvalóan gyorshajtottál, a jutalom pedig egy sokszáz fontos csekk…).
19:58
London. Na Mohabá eljött a te időd. Grandiózus világváros helyett szűk kisvárosi utcán dugulunk. Pillanatok alatt elszaporodnak a piros dubledecker-ek és a fekete londontaxi-k. A következő lehetőségnél fordulj balra, majd hajts be a körforgalomba és hajts ki a harmadik kijáraton. Menj 200 métert majd fordulj enyhén balra. Mohabát nem tudja megizzasztani a tizenmilliós város átláthatatlan közlekedése. Engem annál inkább...
20:37
Begördülünk a szállásunk elé. Nagy reményeket nem fűzűnk hozzá, de majd meglátjuk... Közben Iziékkel is beszélünk telefonon. Legnagyobb sajnálatunkra nem tudnak Londonban maradni. Sőt, találkozni se lesz időnk... :(
20:41
"Recepció". Hmm, olyan nem is tudom milyen előjel. Azaz sejtem... A szobánkhoz vezetnek. 2 ágyast kértünk, nincs kedvünk 8 tadzsikkal együtt hálni. Huuh. Well... 2 ágyas, valóban, csak éppen egymás felett. Egy jó kis romantikus bunks... Na húzzunk innét vmi pub-ba...
21:45
Rövid kirándulást tartunk Notting Hill körzetben, majd megjutalmazzuk magunkat egy pint sörrel. (Fosterst kapunk, ami azért vicces, mert ez ugye a leghíresebb (vagy inkább az egyetlen ismert) ozzie sör, Ausztráliában meg alig lehet kapni. Pontosítok: amíg pl a Toheeys New, VB, Cascade, stb minden korcsmában ott van csapon, addig a Fosters szinte alig.
22:50
Visszatérünk szállásunkra, amit óhatatlanul "csótányos"-nak nevezünk el egymás között. Igaz csótányt még nem láttunk, de jobb felkészülni minden eshetőségre...
Valamikor az éj leple alatt Annamari reszkető hangjára ébredek. Látott valamit, de nem hajlandó elárulni mi volt az. Bazger, összeszarom magam én is, remélem nem a 8 centis típusú csótányból jutott nekünk. Minden elviselnék, ezt kivéve... Megszavazzuk a lámpafényt az éjszaka (remélhetőleg rövid) hátralévő részére.

2008. augusztus 17. vasárnap
09:00
Frissítő zuhany a 3 emelettel följebb lévő "fürdőszobában". Nem okoz különösebb problémát az 175-ös belmagasság, legalább kipróbálhatom végre milyen tusolás közben limbózni...
09:20
Pazar reggeli az alagsorban, kilátással egy szemétkupacra. Szeletelt szivacskenyér, kockavaj, tescovalue cereal. Nem is értem miért tör fel belőlünk a hangos kacaj amikor a mikró mögül előbújik végre Bob (a csótány), majd a tej felmelegítése után a mikróBÓL két hangyapajtás. A kellemes hangulat az éjszakai rémségek megtárgyalására is alkalmas: Annamari egeret/patkányt vélt látni. Én ilyet ugyan nem láttam és egérközlekedésre alkalmas átjárót sem találtunk, de innentől kezdve tök mindegy, hogy télleg ott volt e, vagy csak rémálom volt az egész, mert a hely varázsa legkevesebb, hogy ilyen hatást gyakorol – nem csak – a széplelkűekre.
09:40
Menekülőre fogjuk. Fontos közlemény: aki spórolni akar kurvára kerülje el Londont, de legalábbis a szállásra ne sajnálja fontot. Mi persze nem pénzt akartunk fogni ezen, pusztán egy valósághű afrikai felkészítő-tábort akartunk tartani és hosszas utánajárást követően megtaláltuk az Európában fellelhető legmegfelelőbb szimulációt.
Kötelező városnézés következik: Kensigton Park, Buckingham Palace, Hyde park, Speakers Corner, Picadilly, Big Ben, London Eye, Tate, St. Paul's Cathedral, City,Tower Bridge, stb, stb.
19:35
Lerohadt a lábunk, alig vánszorgunk el a tube-ig. Mindent megtettünk, hogy ne kelljen visszamenni a csótányosba, de annyira hullák vagyunk, hogy sajnos nem tudjuk elkerülni sorsunk. Az utolsó pillanatban azért szerencsére feltaláljuk magunkat és egy vezércsellel a "hotel" helyett egy pub-ba tértünk be. Egy kijózanító 4 fontos sör után sajnos nem tudunk már mit kitalálni és visszatérünk lakosztályunkba. Különböző teóriákat állítunk fel annak igazolására, hogy a világosság miért fogja távoltartani a különböző méretű és színű csótányokat és egyéb rágcsálókat, így végül lámpafénynél hajtjuk álomra fejünk.

2008. augusztus 18. hétfő
06:30
Ébredés. Nahát, égve maradt a lámpa... :) Iszonyat sebességgel kicsekkolunk a csótányosból (halleluja), és parkettával megindulunk, hogy még a congestion charge előtt kijussunk a cityből. London, 10 fok, szitáló eső és a hajunk... Kib@$zott Mohabá nem talál műholdat, úgyhogy azonnal jól össze is veszünk az útvonalon...:) Van kb 10 percünk, hogy kiérjünk a zónából. Ami valószínű elég lenne, ha tudnánk hol a toszban vagyunk, hol a zóna határa és hogy egyáltalán merre kell mennünk. Szép is egy ilyen nyugodt hétfő reggel... Igazából asszem sose fogjuk megtudni, hogy sikerült e az akció, de pénzt nem kért tőlünk senki, a csekket meg nincs hova küldeni, úgyhogy elvégre is tök mindegy...
08:15
A londoni ringen csalinkázunk, mikor egy közepes nehézségű forgalmi helyzetben kiesik a kontaktlencsém. Hogy b@szná meg, nem is tudom történt e velem már ilyen. Mindegy, egy londoni körforgalomban még egész biztosan nem... Gyors útszéli műtét és suhanunk is tovább a szakadó esőben. Játszottunk a gondolattal, hogy valahol letesszük a kocsit és visszametrózunk a citybe, de ilyen esőben asszem nem egy nagy kaland a városnézés. Így hát irány Európa! (az angolok bizonyára nem vennék zokon ezen kijelentésemet...) Szerencsére Moha is felébredt és nagy nehezen kivezetett minket a Dover felé tartó pályára.
09:50
Megállunk egy kávéinfúzióra egy útmenti kajáldában. Minden olyannal megjutalmazzuk magunkat ami nekünk igenis jár viszont hajnalban nem volt rá időnk... A GPS buzerálása közben nézzük, hogy Canterbury pont útba esik. Őszintén megvallva semmit nem tudunk a helyről, csak az rémlik, mintha lenne ott valami érsek. Ha pedig érsek van, akkor érsekség is. És csodák csodája közben a nap is kisüt. Újratervezés, célpont: Canterbury.
11:20
Canterbury. Letesszük a verdát és, kilépünk a garázsból és whaaoo. El vagyunk ájulva. Canterbury gyönyörű! Bementünk egy parkolóházba, kijöttünk a másik oldalán és 500 évet ugrottunk vissza az időben. Szűk kövezett utcák, színes kis középkori házak, egy patak, kis malommal... Fish&chips-re vadászunk, végül egy "öreg halásznál" sikerrel járunk. Ha már pont erre jártunk nem hagyjuk ki a katedrálist sem, bár az elején a 6 fontos beugró elbizonytalanító kicsit. Csengetés után megkérdezik, hogy honnan jöttünk mondom, hogy Magyarország, erre azonnal kezembe nyomnak egy magyar leírást a templomról. Majd belépünk az épületbe és a következő órát szájtátva töltjük el. Sok templomban jártunk már, de talán ekkora hatással egy se volt ránk. Röviden összegezve canterbury-i túránkat: this is a must, aki erre jár ne hagyja ki.
15:05
Vissza a kocsihoz, majd rögtön célba vesszük Dover fehér szikláit.
16:03
Befutunk Doverbe. Télleg fehérek a sziklák... Kis bénázás után megtaláljuk a mi dokkunkat. Csomagvizsgálat egy lezárt garázsféleségben: én pakoltam a cuccomat, nincs bomba, nincs kábítószer, blablabla, mind csak az én biztonságom érdekében, tudom...
17:51
Egy jó ideje a pole position-ben várakozunk a beállásra. Most kéne indulnunk, de még a komp nincs is itt... Nagy vártatva megérkezik a mittudoménhánydejósok emeletes hajó, begurulunk, kiszállunk, felmegyünk, izgatottan várunk. Ilyen bár, olyan étterem, mindendrága-dutyfree, játékterem, stb.
18:23
Kihajózunk. Irány a kontinens. A GPS-en figyelemmel kísérjük az átkelést. 41 km/h-val haladunk, magasságunk tengerszintfeletti 10 m.
20:29 (GMT+1)
Az egyórás hajóutat követően két óra múlva kikötünk Calais partjainál:). A hajóról három sávban lehet lehajtani, ami két kanyar után sávváltás nélkül egy háromsávos autópályában folytatódik. Vicces. Jah és figyelemfelkeltő táblák hada: balratarts, meg km/h.
21:30
Hopp, hirtelen Belgiumban vagyunk. Itt még ilyenkor is világos van.
22:40
Úticélunk "észak Velencéje", azaz Brugge. (északvelencéjéből egyébként kettő is van, a másik Amsterdam. Jók ezek az elnevezések, kelet Párizsa, de igazán lehetne valami dél Stockholmja, vagy nyugat Novoszibirszkje is...) Az arthostel-be foglaltunk szobát és nagyon reméljük, hogy Európában más a standard, mint a "szigeten" volt. Oops, csak ott hibáztunk, hogy azt írtuk emailben, hogy 21:00 körül érkezünk, ami hellyel-közzel igaz is, csak épp angol idő szerint. Elfelejtettük az időeltolódást... Az ajtón felirat vár bennünket: elmentem, ha már van foglalásotok hívjatok. Hívom a számot, egy kedves hangú lány veszi fel és megadja az instrukciókat: az ajtót ez és ez a kód nyitja, a 9-es szoba a miénk, kulcsot vegyem el a recepcióról, a pénzt tegyem be egy borítékba és hagyjam ott neki. Ha nincs pontosan annyi, akkor majd visszaad, ha kérünk reggelit, akkor most szóljak. Láss csodát, működik. Szállás, szoba, minden szuper, kaptunk ketten egy hatágyasat, közös zuhany ugyan, de az egyik legjobb, amit valaha láttam! Jókedvünket tetézendő megcélozzuk a központot, hogy végre lemoshassuk az út porát valami isteni belga sörrel.
23:40
Ismét a középkorban, meseházak, csatornák, hidak, kisutcák, stb. Szerencsénkre nyitvatartó sörözőt is találtunk . A pincérre bízzuk a választást, ő meg bizalmunkért cserébe jól leitat bennünket a szerény 9-11%-os söreivel. A 4 font után a 3,5 euro szinte ajándéknak tűnik egy sörért.
00:50
Még szerencse, hogy Mohabá most is velünk tartott, így gyalogosüzemmódba kapcsolva, hármasban hazabotorkálunk a szűk kis utcák útvesztőjében. Kösz Moha, nélküled lehet, hogy a parkban éjszakázunk...:)

2008. augusztus 19. kedd
10:00
Kényelmes ébredés, semmi kapkodás, kicsekk, becuccolunk a verdába, majd minden angol és német nyelvtudásunkat latba vetve megpróbálunk értelmezni egy holland nyelvű 16 soros parkolni tilos/vagy nem tilos/vagy csak a bolt vevőinek szabad/vagy azoknak is csak max két órát szabad (?) egyébként nagyon szigorúnak tűnő táblát. Végül sikerül megfejteni: suttyó magyarok angol rendszámú kocsival - akik ha nem is a bolt vevői, de legalább nézelődnek - egész nap ingyen parkolhatnak, úgyse tudnak mit csinálni a belga rend szigorú őrei.

11:10
Megindulunk a citybe, majd az első hídnál sorompót kapunk. Az automatic brug hirtelen elfordul 90 fokot, hogy a közeledő hajó el tudjon haladni. Hajó el, híd vissza, sorompó fel, mi át. Vicces, nekem is kell automaticbrug.
11:58
Pazar reggelivel jutalmazzuk meg magunkat a főtéren: epres waffel, tejeskávé, hmmm. A város nappal is csoda, nemhiába dél amszterdamja: ugyanúgy vannak például csatornák és hidak...
14:20
Ennyi idő után úgy ítéljük meg, hogy ránk fér némi kultúra is: irány a csokimúzeum. Summázzuk amit megtudtunk: a tibijóatibifinom, a kakaóbab Dél-Amerikában fizetőeszköz is volt, az átváltási árfolyam pl: 1 nyúl=10 kakaóbab, a tirpák spanyolok miután leölték az összes indiánust áthozták Európába, a titkos receptúra szerint készült kakaóitaltól teljesen addiktá váltak az arisztokrácia kemény mindennapjaiba belefáradt lady-k, madam-ok és senorita-k, még egyszer egy papot is megöltek, amiért betiltotta a templomban való kakaózást, a cukrot a 18. századik nemigen ismerték, a csoki világhódító útjára a 19. század végén indult, hála egy ........ nevű belgának és egy Lindt nevű svájcinak, az élelmes telepesek közben széthordták a kakaócserjét az egész világban, ezért gyilkolásszák például ma is egymást Ghánában, egyébként pedig mint egy prezentáción kiderült nem is olyan nehéz pralinét készíteni, akár otthon is simán bárki (akinek van rá egy hete, hogy kikísérletezze az épp tökéletes hőmérsékleteket és beszerez előtte egy cukrászdáravaló felszerelést).
16:00
Mindent megvárosnézünk mégegyszer, majd visszamászunk az autóhoz. Jól értettük a táblát, nincs büntetés... Utazási tippek x: Brugge szuper, látogatása erősen javallott, további kedvcsináló itt: http://www.youtube.com/watch?v=n8J6QKSMP9I&feature=related
16:30
Adja meg a várost: G e n t
Adja meg az utcát: v á r o s k ö z p o n t
Mehet
A következő lehetőségnél balra, majd élesen jobbra. Mohabá újra a fedélzeten. Még jó hogy ismeri a járást errefelé is...
17:08
Gent. Jaj de szép, jaj de rendezett, nem annyira kúl ugyan, mint Brugge, de panaszra nincs ok. Az erre utazóknak talán érdemes előbb ide jönni, aztán Brugge-be, így az izgalmi állapot tovább fenntartható. Még jó, hogy itt nem fosztják meg a pilótákat sem egy ebéd utáni belga sör élvezetének lehetősségétől... Ettünkittunkjótmulattunk, de Tamás már vár miket Európa Fővárosában, úgyhogy ablakotlekönyökötki...
19:28
Brüsszel. Ha nem költözött volna ide az EU, valószínűleg most hallanánk először erről a városról. Moha elnavigál minket a megadott címre: Richárd lakásában fogjuk meghúzni magunkat, ahol Gyuri vár minket. Hello Gyuri, mi Annamari és Zoli és ezúton is köszönjük Richárd barátodnak a lehetősséget. Gyuri is köszöni neki, mert ő ugyan egy hete lakik itt, de Richárdot pont annyira ismeri, mint mi. A kecó fullos, az ablakból tudunk is egy instant Brüsszel városnézést tartani. Tamás majd jön, de még nem.
21:12
Hello Tom, ezeréve-hogysmint-mizu és mindezt akkor beszéljük meg inkább egy szörp mellett. Még szerencse, hogy szomjoltás céljából nem kell 50 m-nél többet mennünk. Megkezdjük (avagy folytatjuk) a lokál sörkultúrával való ismerkedést.
23:32
Átvándoroltunk egy kihagyhatatlannak tűnő Delirium nevezetű korcsmába (hogy mindenki tudja hová kell menni: 1000 Impasse de la Fidelite 4a) Gyuri brüsszeli estéit a belga sörök összehasonlító elemzésének szentelte, míg Tom már majdnemhogy bennszülöttnek számít, mindez tényezők együttállása pedig nagyban elősegíti a megfelelő választás már-már lehetetlennek tűnő feladatát. A Delirium söröző ugyanis 2004-ben azzal került be a Guinness rekordok könyvébe, hogy itt van a világon a legtöbb fajta sör. Akkor 2004, azóta már állítólag kb 2700 fajta... Ebből kb 40 csapon... Jól besörözőben. Több, mint figyelemre méltó hely. 5-6 terem, mindegyikre iszunk egyet. FONTOS FIGYELMEZTETÉS: a belga sörök kurvára aljasak, mintha csak valami üdítőt inna az embör, közben meg átlag 8%-os mind, viszont ugye kínálat az van és csak végig kéne kóstolni mindet... Valahogy-valamikor hazajutunk...:)

2008. augusztus 20. szerda
08:52
9-től fizetős a ház előtti parkolás... Ki kell vinnünk a vasat egy nemfizetős zónába. Van 8 perc rá. Már csak hét.
09:03
Felhörög a 2835 cm3. Csipás szemmel megadjuk az instrukciókat Mohabának: irány TomV és egy nemfizetős utca, amiről ugyan kaptunk egy térképet, csak mi meg nem találjuk a mikroszkópunkat, így marad a találgatás. Ja és még jól jönne egy közeli supermarche is, még jó, hogy Moha ebben is penge. Nagy élmény úgy vásárolni, hogy mindenen kizárólag flamand és francia felirat van csak...
10:35
Hello Tom, jaj de szép lakás, óóó és a kilátás is, nahát... És még rántotta is, nade ennyire gazdagon (télleg gazdagon, tengeri, meg nem-tengeri herkentyűkkel...). Gyors tipp a Belgiumba/Hollandiába utazóknak: a "karmelmelk" nem tej, hanem kefir és annyira nem jó a kávéba... Tom ellát minket merre-érdemes-menni tanácsokkal, majd felkerekedünk és nyakunkba vesszük Európa fővárosát.
Diadalív, EU-i Tanács, Bizottság, Parlament. Csupa "A" kategóriás irodaház, gigantikus, jellegtelen épületek, sokezer eurokratával telezsúfolva. Ennyi. A Parlament új, még át sem adott szárnyát Antall József után nevezték el! Szép utcákon, parkokon, keresztül vánszorgunk, néha csöpög egy kicsit. Betérünk a Royal Palace-ba, ami csudaszép, de semmi nagy extra (aki kastélyozni akar ne jöjjön el eddig, inkább üljön fel egy HÉV-re, Gödöllőn bőven szebbet talál). Viszont az egyik teremben csuda dolgot látunk. Egy Jan Fabre nevű művész 1,4 millió bogarat és ki tudja mennyi időt áldozott arra, hogy egy Sternocera acquisignata fajta ázsiai ízeltlábúval kidíszítse az egyik kicsinek éppen nem mondható termet. (kép és interjú itt: http://www.sculpture.org/documents/scmag04/march04/fabre/fabre.shtml )
16:25
Még elzarándokolunk a Palace of Justice-hoz, ami viszonylag közel esik a kérónkhoz, de már nem bírjuk tovább. Térdig elkopott a lábunk és reméljük, hogy egy alvás beiktatásával kicsit regenerálódni tudunk.
18:45
A csendespihenő után visszamegyünk a kocsiért, majd benézünk Tamáshoz. Azóta már szerencsésen földet ért Eszter is, tovább növelve a magyar kontingens létszámát. Tekintettel augusztus 20-ra néhány magyar Richárdnál (ahol lakunk) rendez egy kis államalapítás bulit. Előtte még beugrunk a "világ legjobb sültkrumplisához" némi eledelért. (Ki a here oszthat ilyen díjakat, a híres "French Frise Association", vagy a "United Rise&Potato"???) Mindegy a krumpli télleg finom. Jah, és állítólag nem is francia cucc a sültkrumpli, hanem belga. Szegényeket mennyire b@szhatja, hogy kitaláltak valamit, erre a világon mindenhol frencsfrájz-ként válik ismertté. (Így például Magyarországon is: hasábburgonya:)
22:30
Naccerű volt a nálunk rendezett házibuli, benyomtuk a krumplit, leöblítettük egy kis unimukkal, közben és-te-mivel-foglalkozol-itt-belgiumban?-télleg? érdeklődés, beszélgetés, majd megköszönjük a szíves vendéglátást. Bár igazából ők jöttek hozzánk vendégségbe...(Richárd a fantom, mindenki nála lebzsel, őt pedig még soha senki nem látta...) Mindegy is, a lényeg, hogy tudjuk merre kell folytatni az estét: Delirium. Bariksör. Meggysör. Málnasör. Banánsör. Grépfrúsör. Lájmsör, stb., stb., majd valamikor haza.

2008. augusztus 21. csütörtök
09:02
A fizetőparkolásra tekintettel ismét sikerül pontosan elindulni. Búcsú a tapasztalt sörguide-unktól, Gyuritól, majd tipli TomV felé. Azaz most nem is TomV, hanem Eszter, mert Tomnak „lejárt” a betegszabadsága, így jó vájár módjára kénytelen volt elmenni a bányába. Eszterrel kikocsizunk az 50 éves születésnapját ünneplő Atomiumhoz. Megvakulunk úgy csillog-villog a giga-mega retro űrcucc. Belülről majd legközelebb, tekintettel a kígyózó sorra, valamint a beléptidíjra. Nagyot üthetett fél évszázaddal ezelőtt ez a Szt.István Bazilika méretű paranormális tüköratom...
13:40
Visszatérünk a jelenbe, telerakjuk a csomagtartót sörrel, no meg csokival, érzékeny búcsú Esztertől, majd délnek vesszük az irányt.
15:37
Luxembourg. Egy olyan hely amit valószínűleg sose látogatna meg csak úgy egy normális ember. Ettől válik izgalmassá, mert ha már erre járunk, akkor nem hagyjuk ki. A nagyhercegség valójában nem sokkal több, mint egy város, a város meg tulajdonképpen nem más mint egy 80 méter mély erdős völgy, rajta 3 viadukttal. (Remélem ezzel az egyszerűsítéssel nem gázoltam bele a tisztes luxemburgi hazafiak lelkébe. Egyébként penge kis hely és bizonyára tömérdek látnivaló akad még, nekünk volt csak kevés időnk...)
18:35
Kiszabadítjuk a vasat a sziklába vájt mélygarázs -5. szintjéről, majd Annamari elsőtiszt kigurul a kifutópályára, várunk, Zoltán navigátor megadja a felszállási engedélyt, majd délnek tartva Strasbourg felé vesszük az irányt. A GPS-t még Londonban átállítottuk nem-fizetős útvonaltervezésre a "congestion charge" miatt, így kicsit meglepődünk rajta, amikor egy németországi tizedrangú hegyi mellékúton találjuk magunkat, a francia autópálya helyett. Mindegy, erre sokkal szebb... (amíg világos van és látunk a tájból valamit...)
21:48
Strasbourg. Egyből megtaláljuk a szállást. (mitől is ne találnánk, Mohabá mindent tud...) Szuper hangulatos kis hotel. Olyan igazi franciás érzésünk támad: tetőszoba, hatalmas, széles hajópadlóval, helyenként 180 cm magas (azaz alacsony) keresztgerendákkal. A második homlokosnál meg is tanulom, hogy nem szabad annyira kihúznom magamat a folyosón... A kocsi leparkolása bonyolultabb, mint hittük: minden közelben levő parkolóházban 1,9 m a megengedett magasság, a vas meg kb 195 centi. Az 5. garázsban, 50 perc alatt sikerül megoldani a problémát. Egyszerre két magassági nehézség rövid franciaországi tartózkodásunk alatt... A mai napra jutó tömérdek feszültséget egy kis hotel előtti borozgatással vagyunk kénytelenek oldani...

2008. augusztus 22. péntek
09:15
Fenséges reggeli után kicsekk, betesszük a kocsiba a cuccokat, fényképező, szalmakalap, rövidnadrág, térdzokni, betűrt ing, panoráma útikönyv, két szendvics, kulacs és már indulhat is a városnézés.
10:30
Gigantikus 700 év alatt felépült katedrális, francia élettel teli középkori német házak, füves pályán közlekedő űrvillamos, üvegbuborékba burkolt 19.századi pályaudvar. Lelkesedésünknek a szakadó eső vet véget.
15:10
Csuromvizesen, két ázott baguett-el a hónunk alatt visszarohanunk a kocsihoz, majd felkérjük Mohabát, hogy ezúttal Magdihoz (és az azóta talán már befutott Gábor barátunkhoz) vezessen el bennünket. Hirtelen megint egy autobahnon találjuk magunkat, Moha valamiért jobban szereti a német utakat...
17:50
Svájci határ. Két sor van: akinek van már matricája, meg akinek nincs. A határőr hangosan kinevet minket, amikor oda akarjuk adni a személyiket. Kacarászása közepette pedig gyorsban kikapott 40 CHF-et Annamari kezéből, beragasztotta a matricát az ablak belső felére, majd int, hogy mehetünk...
18:30
Érkezés a célhoz. Hello Magdi, hello Gábor. A megható találkozás örömére ki is nyílik azonnal egy sör-bor, kinek-mi... Annyira rég nem láttuk egymást, hogy erre inni kell...:) Gyors alapozás után célbavesszük a cityt. Rögtön bele is futunk egy remek afrikai koncertbe, naccerű zenészek, igazán jókedvre derítő muzsika (na nem mintha eddig szomorkodtunk volna...) A műsor végeztével 5m/h átlagsebességgel látogatjuk végig a környező korcsmákat, átlagfogyasztásunk közben hozzávetőlegesen 1 l/h. Breki, a kocsmatöltelék plüsscimbora, velünk akar jönni és végül a pultosok is belátják, jobb helye lesz nálunk, mint a büdös fekvehányójukban... Indulás előtt a másnapi fájdalmakat elkerülendő hatttalmas gyros-szal próbálunk védekezni, elvégre is egy egész napos alpesi túra áll előttünk....

2008. augusztus 23. szombat
09:00
ÁÁÁÁÁ.... Úgy látszik még legalább 10 gyrost kellett volna lenyomni este...
09:12
ÁÁÁ! Vegyétek ki a baltákat a fejemből. Sajnos, vagy szerencsére szakad az eső így a teljesen sikertelen kijózanítónak szánt hidegzuhany után visszafeküdhetek még egy kicsit.
10:23
A kínok nem enyhülnek. Fél óra után további még egy telik el eredménytelenül. A többiek relatíve jól vannak, az átkozott katzenjammer csak engem gyötör.
11:30
Hirtelen (hirtelen, az, haha...) menetkészre jelentem magam és ha már alpoktúra nem is, de azért egy kis városnézésre csak felkerekedünk... Elvillamosozunk a központba, majd egy moziba (avagy mozi hangulatú étterem-bár-kávézóba) beülünk. Hátha egy kávé segít... Nem segít, de legalább az elkékülés közben még további 8 színt vesz fel az arcom.
12:04
Zoli balra el.
12:08
Zoli vissza.
Gábor (kaján vigyorral az arcán - elvégre is olyan rég szerette volna már elsütni a klasszikussá vált mondatot): - Jól nézel ki, hánytál?
Zoli: - Fuck off!
Ezen rövid kis színjáték után megtekintjük hol szemerkélő, hol szakadó esőben Zürich nevezetességeit. Smukkos, csokis, smukkos, órás, csokis, egy tó, valami folyó, smukkos, együnk csokit, meg gyrost, igyunk még kávét, jaj de elfáradtunk, menjünk haza.:)
18:00 körül
Tápászkodás, a csendespihenő vége. Elég erőt érzünk végre magunkban ahhoz, hogy belevessük magunkat a szombat estébe. Ismét villanyos, city, irish pub, ami lehet, hogy inkább english, de kit érdekel, kérjünk már inkább egy sört. (Itt ismét bevillan egy nagyrabecsült ferences bölcsesség, amit a "miseborok őrzőjétől" eredeztetünk: - Még sosem ittam annyit, hogy másnap ne kívánjam...:) Churchill társaságában lenyomunk néhány pint-al, de igyekszünk nem belecsúszni a tegnapi túlzásba...

2008. augusztus 24. vasárnap
09:30
Mesés, napsütéses és fájdalommentes reggel. Minden szép és jó, leszámítva azt, hogy ez a hazaindulásunk napja... Ma már sajnos nem fér bele a hegyi-túra, de legalább kiülhetünk egy kicsit a zürichi tó partjára.
10:45
Végigkrúzolunk a városon, majd kidöglünk egy parkba a tóparton. Igen, egy jégkrémet én is bitte! Önfeledt napfürdőzéssel próbáljuk feledni, hogy valójában már rég úton kéne lennünk...
12:10
Hát akkor nincs más hátra, mint előre, úticélunk Budapestye, a mai táv 980 km és ha találunk 15 km-es körzetben egy benzinkutat, akkor lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy a távot teljesíteni is tudjuk. Útitársként felvesszük Gábort, elvégre is viszonylag ugyanoda tartunk... Svájc, Ausztria, Németország, ismét Ausztria sok izgalmat nem rejtő autópályái után éjfél körül elérjük a magyar "határt". Fenséges vacsi a bábolnai mekiben, majd ájultan esünk haza éjjel 1 környékén. Igazán gyors alvás áll előttünk, hogy frissen és kipihenten végre-valahára munkába állhassunk alig néhány óra múlva...