2009. januar 30. (péntek) puszta Mali határán – valahol valamilyen tisztáson, ahogy a 228 látta

ez mekkora lehetett

A 228 valahonnan valahová érkezik.

2009. január 30., ahogy a 228 látta
Puszta Mali határán – valahol valamilyen tisztáson (250 km)

07:20
Az immár két autóra csappant konvoj (228, 229) frissen kel fel üdítő álmából. A Nap pontosan odasüt a tábor közepére, ahol kényelmes reggelijüket fogyasztják. Kis csapatuk elmereng azon, vajon Zoltánkéék zászlóshajója merre vitte tovább a többieket. Reméljük jól vannak és ők is legalább olyan kisimultak mi káka.

08:25
A kávé elkortyolgatása közben történik a sátrak összepakolása illetve a légszűrő pormentesítése. Ez utóbbi szinte már rutin feladatnak minősül. Ekkor viccképpen megnézzük az olajszintet is. Majd hirtelen rátöltünk 2 liter olajat.

09:07
Az út fergeteges. Egyre több a technikai szakasz. Balázske vezet, Gino navigál, mint Moha bá, és Szaddam játssza el a krónikás szerepét, miközben üvöltözik hol a technikával, hol az út által létrehozott turbulenciával..

13:18
Kayes. Végre elértük a tegnap esti etap végét. Itt szembejön velünk a 275-ös autó (akiknek elfelejtettük visszaadni az iránytűjüket.). Elmesélik, hogy fél 1-kor érkeztek a városba. 4-kor feküdtek le, és 7-kor már indultak is tovább. Hulla fáradtak és a lehető leggyorsabban mennek Bamakoba. Megtudjuk, tőlük, hogy a 219-es is odatart.

13:25
Szembejönnek a cseh fiúk. Mindegyik egy sört szorongat nagyon boldogan a kezében jól. Meg is kinálnak bennünket. Beszámolnak a nehéz nap éjszakájáról.. Ez egybeesik az eddig hallottakkal. Úgy tűnik elég kitartóak voltak, mégis csupán egy órával korábban értek be Kayesbe, mint mi. Hamarosan Zoltánkét is elérjük telefonon, aki lelkesen kapacitál bennünket arra, hogy tartsunk velük és töltsük együtt az estét egy aszfaltút menti táborhelyen. Mi udvariasan megköszönjük de határozottan elutasítjuk a felkérésüket.

13:48
Nem találunk nyitva lévő bankot vagy pénzváltót, ezért egy kaszinó felé vesszük az irányt. Ott a főnök közli velünk, hogy 2 órakor fognak nyitni, azelőtt nem áll módjában rajtunk segiteni. Ezért mi úgy döntünk, hogy a piac felé fordulunk, hiszen mindig ott történnek a nagy dolgok.

13:55
Találunk egy bankautomatát, így a pénzügy megoldódott. Elmegyünk tankolni, vizet és kenyeret vételezni a további útra. De az éhség nagy úr ezért a Hotel Medine éttermében foglalunk helyet ahol pompásnak nem nevezhető, ámde izletes ebédet szolgálnak fel. Közben Magnum Gyuri és Balázske kenyeret illetve fokhagymát vesznek a piacon.

15:28
Ismét autóban. Elindulunk ki Kayesből, mikor rájövünk, hogy tankolni kellene. Így visszafordulunk. Tankolunk. Elindulunk ki Kayesből, mikor rájövünk, hogy nincs vizünk. Így visszafordulunk. Vizet veszünk.Elindulunk ki Kayesből, mikor elfogy az út. Segítséget kapunk azonban a HáeMCSé-től (helyi menő csávóktól), akik egy omladozó épület mellett üldögélnek, a Crime Secteur graffiti alatt. A szöveg büszken hirdeti, hogy „R. le king”, azaz R. a bandafőnök. Ádám kis unszolására végül ráállnak, hogy ketten motora pattannak, hogy irányt mutassanak nekünk. Kb 2 perc múlva megfordulnak, mert kifogyott a benzinjük. Pár perc türelmes várakozás után ismét megjelennek, hogy a város szeméttelepén keresztül rávezessenek minket a jó útra. Nem sokkal ezután egy jó állapotú – feltehetőleg francia – erőd maradványaira bukkanunk. Nem állunk meg fényképezni, mert szeretnénk minél távolabb kerülni Kayestől.

16:16
Érdekes feliratra leszünk figyelmesek a sziklákon. Valaki szidalmazza Villám Gézát és figyelmezteti a többieket, hogy ne menjünk arra tovább. Mi jó nagy lapátnyi fittyet hányunk rá, hiszen hajtunk tovább.

16:32
Végig a folyó mellett vezet az utunk,melyben fedetlen keblű fekete nők mossák magukat, vagy a ruháikat. Köröttünk gyerekek sisere hada zajong: „Kádó! Kádó! Kádó!” Úgy véljük, ez lehet az első szavuk amelyet megtanulnak. :-)

16:55
A szavanna szépen átalakul erdős-mezős szakasszá. Hol sziklák, hol kiszáradt folyómedrek, vagy vízesések állják utunkat. Egyre lassabb a tempónk.

17:33
Mindannyiunkat kezd az az érzés kerülgetni, hogy erre rajtunk kívül (és talán a sziklarajzot készítő bamakósón kívül) senki sem járt. Alig jöttünk kb 30km-t pár óra alatt. Mi egyre csökkenő lelkesedéssel de kitartunk és haladunk tovább.

17:52
Az apróbb falvak szépen gondozottak és rendben vannak tartva. Látszik az itt élőkön, hogy furcsállják a fehérek megjelenését. Valószínűleg nem vagyunk mindennapi megszokott látvány.

18:24
A Nap már lemenőben és erősen foglalkoztat bennünket a táborverés gondolata. De nem állhatunk meg, mert köröttünk bozóttűz pusztít. Nem tudjuk, hogy a helyiek égetik-e fel, vagy spontán tűz alakult ki de nem is foglalkozunk vele. Innen is iszkolunk tovább, nehogy a felállítandó sátrainkat is elérje az egyre forrón mardosó láng..

18:55
Már sötétedik. Belebotlunk egy elhagyott épületbe. Felmérjük, hogy tudnánk-e itt letáborozni. Ekkor jelenik meg egy helyi arc, aki felajánlja, hogy tud egy sokkal szebb partszakaszt a folyó mellett, ahol eltölthetnénk békében az éjszakát. Szerinte ott nincsen gyerekzaj, és a helyiek se járnak arra. Gyors döntést követően felpattan kivülről a 228-as autóra és mutatja is az utat.

19:00
Szépnek szép, de hüje hely. Asszonyok mosnak a vízben, és gyerekek mernek vizet a folyóból. Kisérőnk legnagyobb bánatára továbbmegyünk újabb megfelelő táborhelyet találni.

19:16
Pár kilométerre onnan, meg is leljük a békés tisztást, távol mindentől. Gyorsan összerakjuk a sátrakat, felállítjuk az asztalt, nekilátunk főzni és megpróbáljuk elfogyasztani a sörtartalékainkat. Ez utóbbi elég bénán sikerül, tekintve, hogy mindegyik kb 40 Celsius fokos.

20:35
Meghitt a hangulat, baráti a beszélgetés. Összegezzük a mai napot és a visszafordulás mellett döntünk. Nem vagyunk feldobva az ötlettől, de kénytelenek vagyunk belátni, hogy ezt a szakaszt lehetetlen megcsinálni emberi időben. Kayestől kb 45km-re vagyunk és ezt az utat több, mint 3 óra alatt tettük meg. Hátravan még kb 330 Bamakoig, ami 22 órás egyfolytában vezetést feltételez. Nem számítva az éjszakai hardcore technikai szakaszokat. Eloltjuk a gyertyáinkat és frissen vetett hálózsákunkba bújunk.