2009. januar 30. (péntek) Aourou - BAMAKO, ahogy a 219 látta

219 egy három-kunyhós mali faluban

Hajnali ébredés a rendőrörs előtt, majd sűrű vágta Kayesig. Itt egy gyors "újratervezés" következtében hirtelen BAMAKO-ban találjuk magunkat.

2009. január 30. (péntek), ahogy a 219 látta
Aourou – BAMAKO(800 km)

06:25
Az első napsugarakra és a távozó rendőrjárőr dízelkohogására ébred maroknyi csapatunk. Zoltánke ébresztgeti a még édesdedálmukat alvókat, mondván, 4 óra alvás elég kell hogy legyen egy fejlődésben már nem lévő szervezetnek.

07:05
Gyors cimborálás a váltásrendőrrel, majd kilövünk végre Kayes irányába. A GPS szerint légvonalban 60 km, a rend mosolygós őre szerint pedig 75 km végig földút. Mi ez utóbbit feltétel nélkül valónak fogadjuk el. Utunk első 30 méterén rögtön egy hajdanán kibetonozott időszakos folyómedren kell átküzdenünk magunkat. A csipásszemű pilótáknak ez a kis manőver rögtön helyettesíti is a reggeli goodmorning kávét. Innen a közepes minőségű kanyargós földutak „monotonságát” váratlanul felbukkanó kiszáradt vízmosások és patakmedrek törik meg. Egy-egy ilyen átkelésnél csak reménykedünk benne, hogy ahova lementünk, onnan fel is tudunk majd jönni. Van, hogy egyes kerek 50-60 centivel a föld felett a semmiben kalimpálnak... Valószínűleg ilyen utakon igazán indokolt az offroad szó használata.

08:50
Megállunk egy majomkenyérfák árnyékában található, 3-4 kunyhóból álló „település” mellett. Két gyönyörű ruhába öltözött, „törzsiesen” kifestett asszony és 4-5 gyerek siet felénk. Játékokat, gyerekruhát, 6 kg rizs, 3 karton szárnyaskonzervet (és hozzá konzervnyitót) adunk nekik, melyet kitörő lelkesedéssel fogadnak. A 222 jóvoltából kattintunk néhány polaroidképet is találkozásunk örömére. Az egyre inkább láthatóvá váló fotótól teljes extázisba jönnek. Búcsúzkodás, integetés, húzunk tovább. Innen viszonylag jól autózható százszor szerteágazó, aztán újból összefutó 3 sávos földúton hasítunk 40 kmh körüli sebességgel. A 219 nagyobb iramot is tudna diktálni, de a 222-es Jeep-nek ez a terep még mindig sok. Tekintettel arra, hogy se GPS-ük, se működő CB-jük nincs, ezért 219 egy-két kilométerenként bevárja őket. A sort a csehek Patrolja zárja.

09:32
Ismét megállunk egy közepes méretű, felettébb barátságos, nevesincs falucskában. Megkérdezzük, hogy merre van az iskola, mire készségesen odavezetnek minket. Mondjuk, hogy hoztunk tanszereket, erre azonnal kikapják a dobozokat a kezünkből, hogy ne mi cipeljük. A tanárok egyből felfigyelnek a közeledő emberseregre, kijönnek és roppant barátsággal üdvözölnek minket. A sulinak három terme van, ebben három fiatal és roppant szimpatikus tanár okítja a srácokat. Hálásan köszönik a felszerelést és kérik, hogy menjünk be minden terembe egy percre. Zsuzsa elmondja kik vagyunk, mik vagyunk, melyet a tanerő helyi nyelvre tolmácsol a fehérembert talán még sosem látott nebulóknak. Tapsolás, örülés, fényképezkedés és húzunk vissza a kocsikhoz. Itt 222 még a 18+ -os lakosoknak kioszt néhány bíróicás naptárat és egyéb ajikat. A 219-est közben a helyi doki fűzi, orvosságokat kérvén. Mivel ilyenekkel nagyon nem rendelkezünk, ezért néhány doboz vitaminos pezsgőtablettát tudunk csak adni neki. Elég nehezen tudunk ismét nekiindulni, mert méterenkénti pótikádó osztás következtében folyamatosan megrohanják a paripáinkat.

10:12
A GPS szerint hamarosan Kayes-ban leszünk, de a biztonság kedvéért minden pásztortól megkérdezzük helyes e az útirányunk. Helyes. Közben hirtelen egy lehetetlen forgalmi dugóba keveredünk: kb nyolc szamarasfogatot a beszűkülő út miatt alig tudunk megelőzni... :)

10:58
Kayes. Szemétdombos utcákon keresztül támadunk a belváros felé. Egyre nagyobb a nyüzsi. A tervünk, hogy becélozzuk a tegnapi szálláshelyet, annak reményében, hogy valami infót megtudunk a mai napra tervezett terepszakaszról.

11:11
Hotel du Rail. Csak 3 mentőscsapatot találunk már. Azt mondják, hogy szerintük elég szar az az út, gondoljuk át alaposan, hogy el akarunk e még indulni rajta. Széthajtogatott Michelein térképekkel és itinerrel a kezünkben törjük a fejünket cseh bajtársainkkal utunk folytatását illetően. A 222 azonnali döntést hozott, elegük volt a terepből, ők most azonnal indulnak aszfalton Bamakóba. Ahogy elindulnak rögtön váltják őket a 275-ös Land Roveres cimboráink. Kiderül, hogy tegnap este azért nem találtuk már meg őket, mert egyből az elején elkavarodtak, amit egy durrdefekttel koronáztak. Viszontagságos kerékcsere után hajnal 4-ig csapattak a töksötét szavannán... Ők is biztosan Bamakóba mennek. Közben folyamatosan próbálunk hírt szerezni a 228-ról és a 229-ről, de a mobilok nem nagyon működnek. Ha véletlenül ki is csöng, akkor sem sikerül beszélni. Reméljük legalább az sms-ünket megkapják.

11:35
Fájdalmas döntést hoz a 219-es, a terepszakasz ilyen késői indulás mellett nem tűnik teljesíthetőnek, ezért összeszorított foggal a betont választjuk. A legérzékenyebb pontja a kérdésnek az volt, hogy ha ma befutunk Bamakoba, akkor ezzel kalandunk véget ér. Mi pedig azért kepesztettük éjszaka, hogy ne kelljen kihagynunk a terepezést. Érdekes ez a Budapest-Bamako, hiszen az embert egy dolog vezérli, az, hogy egyszer Bamakoba érjen, viszont amikor már ott van a cél előtt, egy dolgot nem akar: célbaérni... Kicsit elkámpicsorodva, mocskosan és büdösen visszakászálódunk a gippigépkocsiba, pénzt váltunk, tankolunk és megindulunk keresztül a Szenegál folyón a Bamako jobbra 628 km tábla által mutatott irányba.

13:25
100 kmh körüli sebességgel kerülgetjük a gigantikus kátyúkkal lyuggatott utat. A légkondi maxon próbál enyhíteni valamint a 35 fokos kinti hőmérsékleten. A táj szavannás, világosbarna földeken közepes sűrűséggel nőtt fák, majd egy kis sziklafalakkal övezett hegyi emelkedőt és kanyargást követően ismét sík szavanna. Végre sikerül felvenni a kapcsolatot a gondwana másik felével és magnumékkal. Ők most értek Kayes-ba, minden rendben volt velük, most kajálnak és aztán ők bepróbálják a tereprészt. Mi változatlanul azon tépelődünk, hogy nekünk is arra kellett volna menni, de akkor a másnap legkésőbb dél körüli Bamakóba-érés több mint kétséges lenne. Megbeszéljük, hogy amint valahova befut valamelyikünk értesíti a másikat.

16:50
Változatlan minden. Megállunk néhány kis útszéli faluban ajándékaikat átadni. Az egyik helyen a kedves gyermekek annyira összecsaptak egymással a játékok megszerzése közben, hogy majdnem letörték mindhárom külső visszapillantótükrünket.

19:10
Besötétedett, ettől pedig egyre izgalmasabb lesz megtenni az utolsó 150 km-t. az út mellett gyerekek, állatok, az úton pedig kivilágítatlan szekerek és kereket cserélő, avagy egyéb technikai gondokkal küzdő kamionok. Annamari a kormányt tekergeti, míg Zoltánke a felső lámpasort kezelgeti.

21:23
A GONDWANA 219 ÁTLÉPI BAMAKO HATÁRÁT. A szálloda még 15 km.

21:51
Begurulunk a Hotel Salaam elé, ahol azonban nincs szabad szoba (a foglalásunk csak holnaptól érvényes), így szállás után nézünk. Közben összefutunk az úgyszintén mostanában ékezett 222-vel.

23:15
A Hotel Mussafir-ban találunk szobát, így ma itt fogjuk meghúzni magunkat.

00:05
A recepciós röpke 50 perc alatt el is intézi a nélkülözhetetlen papírmunkát, majd felbotorkálunk a szobáinkba, ahol egymásutáni 4 gyors szappanosfürdés ellenére homokbarnává sikerül változtatnunk a fehér törölközők színét. Dajdajozni nem maradt energiánk, így azonnal mindenki ájultan esik az ágyába.