2009. január 26. Szahara - Nouakchott (180 km)

Legalább Aranka megfürdött

Mai nap minden történt ami eddig nem. Pihentünk és napfürdöztünk. Homokoztunk és szereltünk. és talán lefürdünk..

8 óra körül
Szekerekkel védelmezőn körbevett táborunkat (N19.17.479 W016.28.229) elég korán lebontjuk, mert az erős szélben mindenkinek – Romhányit idézve – homokkal telve, a füle, a nyelve. Egy órán belül elindulunk, Aranka228 halad elöl, mögötte Magnum229, Pajero219, Pörnyeszi222, a cseh közgazdászhallgatók és az angol trombitás egy Defenderben. Ian szerencsére nem buzdult fel annyira az esti koncert sikerén, hogy reggel riadót fújjon..

Minden tiszta homok. Áll a homok a kormányon, az ablakemelőn, a műszerfalon, a CB rádión. Nem működik a maradék életképes ablakemelő, bedöglik a CD lejátszó és a kürt, nem csukódik az ajtó. Indulnánk, de a csehek piros Nissanja nem indul. Sebaj, Pörnyeszi Sárgaangyal Gábor csinál valamit, amitől az autó újra megy. Mintegy nyolc percet haladunk a napvilág mellett is kilátástalan buckák közt, mikor is beszorulunk három négyemeletnyi magas homokdűne és az óceán közé. Príma! Képtelenség továbbhaladni. Szerencsére hamar megjelennek néhányan a közeli (???) halászfaluból, és arról informálnak bennünket, hogy a dagály elmúltáig, azaz még öt-hat óra hosszat nem megyünk sehova. Sebaj, a szabadulás távoli esélyének tudatában mindenki élvezi a festői csapdát. Azonnal hajtunk felfele a megmászhatatlan dűnén, hogy a méternyi mély homokban fotózhassuk a kocsikat. A kocsi rövidesen méternyi mélyen a homok alá kerül, így a műtermi fotó elég hitelesre sikeredik. Gino ugyanezt saját magán is véghez viszi, s a térdig érő homokból kecmeregve elmélkedik arról, vajon megéri-e egy napot homokos zokniban tölteni egy-két férfias képért. (Természetesen érdemes.) Öt-hat perc randalírozás után páran varázsütésre rogynak össze a fáradtságtól és a melegtől, és ülnek be a légkondicionált autókba. Mielőtt elgondolkodhatnánk, hogy az izzadáson felül mi a szöszt csinálunk fél napon át, megjelenik a Planet Tatooine-on oly népszerűvé vált süppedős Unimog és támogató kockamercije; ők is a dagály fogságába estek, s úgy döntöttek, bemérik rádiójeleinket, és egy gödörben töltik velünk a délelőttöt. Pattintunk pár doboz Hungaroton márkájú csempésztejet, és koccintunk a hőségre.

10 óra körül
Mindenki megy amerre lát. Zoltánke és Annamari Zsuzsa társaságában betámadják a tengerpartot. Később csatlakozik Sárgaangyal Gábor és Kati is hozzájuk. Gino és Ádám békésen sörözgetnek rendületlenül. Balázske eközben Gyurival elindul felfedezni a falut..
Rájönnek, hogy ez bizony egy barátságos halászfalu. Tehát kell lennie halnak is. Gyorsan a halvásár mellett döntenek. Meggyőzik Mohammedet a halászt, hogy adjon el nekik két kilót az olcsó, ellenben nagyon finomnak beigért, hosszúkás formájú valamilyen halból. Ez rendben is megy. Felajánlja, hogy elkésziti nekünk mauritán modra, de előbb vegyünk neki szenet hozza. Ami persze kétszer annyiba kerül mint maga a hal. Sebaj ez nem állithat meg senkit. Ha hal, hát legyen hal!

12 óra körül
Feltűnik Mohammed a faluból, két apródja társaságában. Pillanatokon belül kibeleznek és beirdalnak pár halat, és már sül is a kis kolónia ebédjére éppen csak elegendő hal. Az egyik segéd mentateát főz, üdvözlendő a kempingszékeken iszogató fehéreket. Sem az Tudjátokmi típusú ital, sem a sütéshez jószándékúlag felajánlott szalonna(!) nem billenti ki őket végtelenül barátságos mosolyukból. Kb. egy tucat teát készítenek a bronzkori teáskannából, két felespohárból és a tálcául szolgáló kék üzemanyagkannából álló szettből. – mindenki legnagyobb megelégedésére. Az Unimog és a Merci félmeztelenül napozó legénysége láttán újra és újra összemosolyognak a tetőtől talpig fekete szövetbe öltözött helyiek. (Reméljük, nem azon somolyognak, hogy mi megisszuk azt a valamit…) Zoltánke és Zoltánkéné Annamari még minding úszkálnak párat; Szaddam és Gino magától értetődő módon veszi birtokba Ian Defenderének motorháztetejét, s a Budaörsi termésből főznek mentateát – csak az összevetés végett. Balázs barátkozik az egyre szaporodó helyiekkel; 229Györgyi osztogatja a 228-as labdáit a "meleg tekintetűeknek". Kész a hal, egyre több helybeli jelent meg, az immáron új napszemüvegében feszítő Mohammed felügyelete alatt. Mindent de mindent felajánlanak nekünk, amivel csak kedvünkre tehetnek: gyönyörű kagylók, félméteres teknőspáncélok, delfinkoponya (vagy mi) és a többi. Kedvességük okozta kábulatunkból csak nehezen ocsúdunk, s döbbenünk rá, hogy utunk célja voltaképpen a Föld ötödik legszegényebb országa lakóinak megsegítése, s a támogatóink, barátaink/családtagjaink által nagylelkűen felajánlott ajándékok célba juttatása. Már majdnem három óra, egy órája indulhatnánk, de mindenki barátkozik, vállat lapogat, hátat vereget, mosolyog, fotózkodik, csereberél. Csak az egyik cseh srác térdel mozdulatlanul egy hatméteres dűne tetején, a tökéletes fotó elkészítéséhez szükséges fény és terepviszonyokra várva – immáron vagy ötven perce. Egyszer csak ránk tör az indulás: tovább a szabaddá vált, tizenöt-húsz méteres tengerparti sávon!

15:17
Ha a tegnapi nap szenzációs volt, akkor ez a mai egyenesen varázslatos! Aranyhomokos tengerpart, mélykék óceán jobbra, festői homokdűnék balra! Mi pedig a tengerparton száguldunk, hol a dűnék alján, hol a vízben! Ez aztán a mulatság! A csehek időnként lerobbannak, ilyenkor Pörnyeszi Sárgaangyal Gábor lehel életet a piros Nissanba. Tovább! Száll a homok, fröcsköl a sár, spriccel a víz, (cs)úszik a kocsi, dolgozik az ablaktörlő, bömböl a zene, a boldogságtól üvölt a személyzet! A kép és a élmény leírhatatlan – néhány képet fel is töltöttünk a galériába, hátha átadható valami… A viszonylag rövid, kb. 35-40 kilométeres szakaszon folyamatosan váltjuk egymást a volán mögött, hogy senki se maradjon ki a mókából. A váltott sofőrökkel közlekedő autók folyamatosan előzgetik, fotózzák és videózzák egymást, mikor a GPS vad csipogással figyelmeztet: elértük a George Horn-t! Ez az a pont, ahol az aranyló homokot váratlanul hatalmas sziklák váltják fel. Tavaly ilyenkor Gyuri úr félig bele is borult a sziklákról a vészesen emelkedő vízbe. Idén apálykor érkezünk, így a tapasztalt utazók bölcsességével ezúttal a sziklák alatt, jobbára továbbra is homokon csorgunk végig. A csehek piros Nissanja ekkor váratlanul lerobban, ám Pörnyeszi Sárgaangyal Gábor ott terem, csinál valamit, és a Patrol száguld tovább! (A 228-asok számára megnyugtató érzés, hogy Arankájuknál vacakabb jármű is van a konvojban.)

17:02
Vége a Baywatch-etapnak, s kedvetlenül visszatérünk a műútra. Lehetetlen nem kiemelnünk: a tegnapi éjjeli átkelés, a nomád kemping és a mai tengerparti szakasz miatt már most megérte az egész út, minden egyes forint, euro, … és anyázás!

17:17
Szétszakadunk: 222 és 219 megkísérli épségben elérni a nyolcvan kilométerre lévő fővárosban lévő legközelebbi benzinkutat, 1,2 Bar-osra puhított kerekeivel 228-229 pumpál, a csehek megpróbálják egyedül, a trombitás angol megy tovább, ahogy eddig: egyedül. 228-229 azonban még gyorsan él Ian felajánlásával, és lecsap a Defender beépített kompresszorára. (A Védelmező felszereltsége/felszerelése önmagában megérne egy szövegdobozos cikket, e helyütt legyen elég annyi, hogy az angol egészen Cape Townig szeretne eljutni…) A 228 nekiáll szerelni a törött tetőcsomagtartót, így 229 is maga indul tovább.

17:35
Némi gatyázás után meglódul 228 is. Utóbbi kétszer is megállítják a milícisták, ám látván a kocsiban uralkodó, leírhatatlan rendetlenséget és a tradícionális mauritán kelmét viselő személyzetet, a fiche-től az autórádióból bömbölő Kárpátia és az átható tejszag ellenére is eltekintenek.

18:08
Egy autópálya szerű képződményen haladunk. A csehek bágyadtan ülnek füstölgő piros Nissanjuk árnyékában a leállósávszerű murván. A 228-as kocsi alkot: Szaddam a notebook-ot püföli, Gino papírfecnikre körmöl, Balázske diktafonba motyogja emlékeit – készül a napi frissítés. Mindent Olvasóinkért! A kocsi mellett bádogtetejű kalyibákból és vályog-kulipintyókból álló falvak suhannak el. Egy helyütt súlyos baleset két áldozattal. A sokat megért tevés rendőr fejét ingatva helyszínel, ilyen csúnyát ő sem minden nap lát. Reméljük, a versenybírók súlyos pontlevonásokkal büntetik a két kecskét helyben hagyó bamakóst. A CB rádióból eleddig hallani lehetett a homoki mentés kétségbe esett zajait, ám a főváros közelében már teljes a rádiócsend. Utoljára még mindenki alaposan kifújja az orrát; a száradást követően a zsepit csiszolópapírként is értékesíthetjük majd a fővárosban.

18:28
A kétszer két sávos autópálya (?) két oldalát elválasztó gyepűn egy teve legel. Ez kell az archívumba: Aranka satufék; fékút: 110 méter; visszatolatás; fényképezőgép pormentes nejlonzacskóból kikap, bekapcsol; akkumulátort töltetlen töltőről padlóról előkeres, fényképezőgépbe belehelyez, bekapcsol; élesít, exponál… sajnos a tulaj ennél egy árnyalatnyival gyorsabb, és visszatereli az állatot az út szélére, ugrott a díjnyertes fotó.

18:40
Elérjük a fővárost, Nouakchott-ot. Az autópálya itt már három sávos, amennyiben a leállósáv porában is száguldanak a szerényebb teljesítményű teherautók és a Renaultdaciák. Az autópálya túloldalán benzinkút; a szomjazó autó szinte magától vág át a sztrádán, a posztoló motoros rendőr unott asszisztálása mellett. Tele a tank, ám helyi rúpiánk csak a kocsi kilencedik gyomrának legeslegbelső bugyrában elrejtett trezorban van. Hiába az alkukészség, az apró ajándékok és a baráti hátbaveregetés, a kutas nem enged – félig ki kell pakolni a kocsit. Jelentéktelen sérelmek miatt üvöltünk egymással. Fizetünk. A visszapakolást követően már robbantani kell a helyet az utasok számára, így az esti nagypakolás elodázhatatlannak tűnik. Pár perc és találkozik a kettő majd hárommá szakad kis konvojunk. De a helyi erők még mindig harcolnak a 219-es guminyomásának a beállitásával.

19:00
A 228-as autót Balázske vezeti, nagyjából az Egyesült Államok hadserege által kifejlesztett, a youtube-ról megismerhető iraki vezetési stílusban. (A feszültségek enyhítésének szándékával a szállásig tartó út részletei közlésétől eltekintünk. Semmi helyrehozhatatlan káresemény nem történt.)

19:15
A tavaly megismert Hotel Sahra gigantikus méretű szobáit birtokba vesszük, Aranka Ádámmal és Balázskével elektroműszerészhez és hegesztőmesterhez megy, a csapat szerencsésebb tagjai vacsorázni a közeli marokkói gyorsétterembe.

19:27
Nem találják Arankáék Julest, aki képes bármilyen autót újra feltámasztani ha elektromos hibáról van szó. De szerencsére a közeli gumis felajánlja nekik, hogy elkiséri őket Jules lakásához. Ott hatalmas örvendezés. S mint régi barátoknál a találkozás örömére meglapogatják egymás hátát jól. Gyors diagnosztika és az ablakemelő panelt zsirzás céljából otthagyják Jules-nél. Aki még búcsúzóul jó marketinggel rádumálja a srácokat, hogy a sógora hegessze meg a tetőcsomagtartót, hiszen kis mopedjén bárhova elkerreg a városban akár este is. Igy Aranka megy elől, miközben David-sógor keülgeti a kecskéket, a szamarakat, a forgalmat irányitó közegeket a hatalmas esti forgalomban.

19:55
Ádám és Balázske is beül a gyorsétterembe ahol mint a kiéhezett hiénák rögtön 4 főre elengedő kaját rendelnek maguknak. Mindeközben sistereg a páka és hajlik a vas, mert gondos kezek sedernek a tetőcsomagtartó körül a szinte vak sötét hotel parkolójában.

22:00
A brigád elcsendesedik csak a krónikás próbálja rögziteni az eseményeket, miközben újonnan megismert lengyel barátkozik vele.

02:37
Az internetkapcsolat gyorsaságáról jobb nem beszélni de a sör és a whikey rendesen megcsappan mire legalább a szöveg felkerül.

03:22
A képek is feltöltésre kerülnek, miközben a csendes éjszakát csak egy magányos(???) szamár bőgése veri fel fővárosi éjszakát.

04:04
A fogmosás ellen pálesszal védekezünk..

Képek itt.