2009. január 23. (péntek) Planet Tatooine - Dakhla közelében a parton 860 km

Narancsultetes

Hetedik napunkon egy messzi-messzi galaxisból visszatérünk a Föld nevű bolygóra és a jelenbe. Hatalmas tempóval repesztünk a végtelen szaharai tájon, reményeink szerint egészen Dakhláig.

7. nap
2009. január 23. (péntek)
Planet Tatooine - Dakhla 860 km

04:12
Álmunkat az indulók motorjáratása zavarja meg.

07:00
Kiver minket a sátrainkból a hideg és a napfelkelte, végre látjuk hogy hol vagyunk: sehol. Pont a közepén. Reggeli, kávé.

08:12
A gondwana ahol tud segít, nem nézzük jó szemmel a kietlen tájat és a tegnapi narancsból megmaradt szemet elültetjük rövid szertartás keretében. Biztosra akarunk menni, ehhez jól jön az imént elfogyasztott reggeli kávé, tápanyagban gazdagítjuk a talajt, amúgy is kellett már.
Lelki szemeink előtt feltűnik az a dús narancsliget melynek magvait mi hintettük el.

08:34
Aranka már megint besírt, nem indul a görény, még jó hogy kéznél van Pörnyeszi Gábor, ki egy életetadó csókkal és egy hideg motorindító sprayvel dalra fakasztja, hogy aztán fennakadjunk egy buckán.

09:04
Kicsit belesüllyedünk a homokba bohóckodás közben, majd nekivágunk a mai 800 akármennyi kilométernek.

11:32
Hopsz! Kicsit szűk lett hirtelen az eddig tök üres út ( annyira üres volt, hogy Szaddam 10 percet napozott- melegedett az úttest közepén az esti hideget feloldandó.) Szóval a semmi közepén 3 méter széles csapatmozgató kamionok szállítanak 2,97 m széles tankokat. Kis porzás az útpadkán és ismét 1,5 óra forgalommentes száguldás következik.

13:35
Kelmét keresünk Layoune-ban, kell a fejenként 4 méter. De nem találunk, már szinte rutinszerűen kérjük meg a helyi közeget hogy segítsen. Nem is lepődünk meg nagyon, mikor ismét egy villogó rendőrautó mögött tekerünk piroson, zebrán, sikátoron át a kelmésig.
Aki zárva van , mert imaidőben jöttünk, a rendőr elnézést kér és kivezet minket a kasbah-ból, hogy biztonságban kijussunk, és esetleg ki is találjunk. Amint elmegy, mint a vásott kölkök fordulunk vissza, be a sűrűbe imádkozó arabokat fotózni akik megtöltik a szűk utcákat és tereket. Jól megdobálnak minket kővel, úgyhogy iszkiri!!! Persze eltévedtünk… Aztán megláttuk ezt a cybert, ahonnan még nem tudjuk hogy jutunk vissza a főútra.

14:35
Kicsit aggódva dugjuk ki az orrunkat az internet-kávézóból, örülünk, mert hellyel közzel frissült a honlap, ráadásul szivárgott a rendszer, így a wifit is párhuzamosan igénye tudtuk venni, de félünk, mert sok a felesleges kavics az utcán. Úgy néz ki elszivárogtak a kődobálók, szabad az út, túloldali kávézóig megyünk. De csak elé, be csak a vécére megyünk, kivéve Szaddamot aki nem átall még egy leveseskanalat is kölcsönkérni a tulajtól. Kell, mert a kaja a bolt előtt a motorháztetőn rotyog, megebédelünk. Szaddam panaszkodik hogy fura ízű, de lehet hogy a kanál az.

15:05
Tele a poci, üres a tank. Marokkó déli részén, felébe kerül az üzemanyag, mint északon, ahol felébe kerül, mint Franciaországban. Mindent tele tankolunk amit találunk, még az üres vizespalackokat is, hosszú kútalan.-utakon fogunk továbbmenni, kelleni fog.

15:14
Layoune-ból kifele az út folytat elkeseredett, küzdelmet a padkán tornyosuló 3 emelet magas homokdűnékkel. A küzdelem eleve elrendelt eredményét az útfenntartók homlokrakodókkal, próbálják elodázni. Valamelyik hülye benyögi, meglátván a munkagépet kanalában másfél tonna anyaggal: Végre megjött a homok!

16:23
Utunk igen változatos, a teremtőnek épp nem volt ihlete, mikor ehhez a részhez ért, úgy tudnánk körpanoráma fotót készteni, hogy egy kockát lövünk csak el, és ctrl-c ctrl-v paranccsal egymás mellé másoljuk míg körbe nem ér. Senkinek nem tűnne fel a csalás. A horizont vonalát kettévágja az út, meg hátrafele is. Aztán ennyi. Ilyenkor a gondwana csinál magának programot, ahol lehet lemegyünk az útról, fotózni vagy csak úgy, meglátogatjuk az óceán partján található összes nevezetességet. Ne keresse senki az útikönyvekben, nem lesz benne se a hullámörőkő-gyár, se az az egész spéci szikla, melynek szélére ki lehet állni. Döbbenetes, nem? Aztán vannak itt hajóroncsok, a 219 le is ment a partra megnézni. Bele okosan a homokba. Mégis ők lettek a jófiúk-lányok, és nekiállnak kimenteni hasonlóan megfontolt többi bamakós társakat, pl 215-öt. Eközben 228 élénken érdeklődik rádión, menjen-e le ő is difizár nélkül, magyarul van e kedvük őket is kiásni. Hamar jön a válasz: nincs! Lusta banda.

16:44
Tankolunk megint, mert jó olcsó és gyorsan fogy, ezek a méretes vasak annyit zabálnak, hogy mire a jótékonysági karaván leér bamakóba, elfüstölünk 70000 liter gázolajat, azaz egyik másik keresztezett nemzetgazdaság éves bevételének jelentős részét. Tankolás közben megláttuk, hogy ott kempeltek a lengyelek a 299–es Daewoo Cuore-val, kedves kérdésünkre, hogy miért jó itt közlik, hogy arra várnak segítse ki valaki őket 100 dirhammal, mert pont nincs egy büdös petákjuk se, a zlotyit meg az istennek se fogadják el. Balázske meglepi őket 100 dirhammal, melyből a kis járgány megteszi a hátralévő 400 km-t.

17:38
A nyílegyenes utat kies megapolisok kísérik. Mindegyik városkapu különböző 1:3 arányban felnagyított állatszobrok szegélyezik az út két oldalán. Gipszből vagy bármiből készült szfinxek igen változatosak. Átmentünk a tevés városon meg a zsiráfoson, várjuk a zebrásat.

17:44
Kissé csalódottan vesszük tudomásul, hogy zebra helyett struccot kapunk. Csak előbb még kell fiche-t adni a szervnek. De a közeg helyett egy civil jön oda, kiveszi a fiche-t a kezünkből és nem is törődve vele rögtön kéri a gift-et. A 228 rögtön elfelejt minden nyelven, nem értjük, hogy ajándékot kér. Magyarázza így, úgy, franciául, angolul. Nem tűnik fel neki, hogy franciául hárítjuk a próbálkozásait, pedig az imént már tisztáztuk hogy sajnos szavát se értjük.
Mikor ő is franciára vált, akkor vége a játéknak. Kénytelenek vagyunk megérteni. Ezért azt feleljük, hogy a cadeau-kat egy nagyon nagy kamion hozza majd, ami neki pont a Kánaán lesz. Abból majd válogathat kedvére. De valszeg Allah csak aranyhal memóriával áldotta meg, mert a közvetlenül mögöttünk érkező autóval ugyanúgy eljátsza az ajándékkérést. Ott bezzeg sikerrel jár. És ez az autó nem más, mint gondwana219, aki gyorsan kipattint a hatósági közegnek egy db zseblámpát. Erre rendőr barátunk tökélete magyarsággal csak annyit mond: „KÖSZÖNÖM”!

18:43
Mivel 228 érzi, hogy a mai napi jócselekedet még hátra van, keresni kezd egy idős embert akit kérdés nélkül, átkísérhet az út túloldalára. Ez öregember és forgalom hiányában elmarad. Figyelmünket úgyis kezdi elterelni a naplemente a tenger felett, majd a szélvédőmosó betöltése okoz izgalmas perceket. Aranka benyel 3 liternyi tesco gazdaságos blue curacao-t, lehet szélvédőt mosni.

19: 10
Jól besötétedik már megint, minden nap ez van! Balázske vezeti a 228-at és a szembejövőket fenyegeti a 600 watt Arankára szerelt lámpával. A szembejövőkkel a fényekkel párbajozunk, nincsenek sokan, de az mind kamion. Sajnos az erősebb kutya baszik elven működik errefele a kresz és mivel a forgalom nagyobbik része 10 tonna feletti, vesztésre állunk. Amikor Balázske konstatálja, hogy a játékszabályok néha módosulhatnak, és nem csak fény-fény elleni egyik küzdelem van, vezetési stílust vált. Konkrétan az egyik kamionsofőr meglóbálja a vontatmánya seggét jelezvén, hogy takarodjunk odébb, Balázske előbb megnézi mi van a padkán aztán a hátralévő szakaszon visszavesz az arcából.

23:05
Megérkezünk a mai táborba, ez így egyszerűen hangzik, de a tréfás kedvű szervezők egy olyan pontot jelölnek meg a tengerparton, mellyel több apróbb probléma is van. Az egyik, hogy nincs jelölve a térképeken, se a gps-en a levezető út, amely egy rövid kis terepszakasz. Pásztázzuk a makadámút szélét valami kis ösvényért mert látjuk, hogy légvonalban 1,5 kmre vagyunk. Azért meglett, és lementünk, 222 és 229 már itt vár. A másik gond, hogy a tengerpart gyanúsan nedves, simán lehet, hogy reggel arra ébredünk, hogy a dagály nyaldossa a sátrainkat. Mire megérkezünk szól a rádió a kocsiban, hogy a 207 és mások nem találják a lejárót. Mivel gondwana ott segít ahol tud, megfordulunk és visszamegyünk a hegyre Aranka kék fényeivel jelezni a lejáró helyét. A bajba jutottak megérkeznek, többek közt azok is akiket 219 délután kiszedett a homokból. Szép kerek történet, és 228 is végül megszerezte a napi jó pontot melyre oly nagyon áhítozott.

00:02
Állnak a sátrak, az egypercesek, tíz perc alatt. Reméljük nem jön a víz reggelig. Iszunk sört és begyűjtjük a jutalom pálinkákat mentőakcióinkért. Allah segítségével holnap szerzünk netet és ezt ti is olvashatjátok. Dagály dagálymentes szép álmokat mindenkinek!

Képek itt.