2009. január 22. (csütörtök) Marrakech – Planet Tatooine 750 km

Tatooine

Hatodik napunkon Marrakecht elhagyva egy nagyobb üresjárat után hegyen-völgyön keresztül szakítunk a Szahara irányába egyre kopárabb tájakon.

6.nap
2009. január 22. (csütörtök)
Marrakech – Planet Tatooine 750 km

05:00
Igen korai kelés annak reményében, hogy 6-kor el tudunk indulni tegnapra tervezett uticélunkhoz, Ait Bennadou irányába. Gyors reggeli és már megyünk is a parkolóba.

06:30
Ha annyira nem is gyorsan, de az eddigiekhez képest még így is azt mondhatjuk időben elindulunk. Marrakech medinája mellett ér minket az első napsugár.

07:32
Kis falvakon keresztül haladunk a hegyek felé, mikor egy kereszteződésben megállítanak minket a rendőrök. Kedvesen mosolyogva közlik, hogy ez az út bizony járhatatlan, de ne aggódjunk a kerülőút nagyon jó, bár, bolhafingnyit (une pete de puce) hosszabb, így a mai napi táv 300 km-t nő, viszont legalább a reggeli késés, és ez a zsákutca egy óránkba került. Balázsek lelkesen az út széli árokba kormányozza Arankát, aki ezt rettenetes csattanással veszi tudomásul. Kis horpadás keletkezik a haspáncélon, azon a haspáncélon, melyet nagy örömmel üdvözlünk a kocsin, tekintve hogy eddig nem tudtunk róla.
Allah akaratából visszamegyünk Marrakech-be, és a Király akaratából épült autópálya felé indulunk.

08:21
Visszaérünk Marrakechbe. Aprólékosan szögletesre nyírt narancsfasor szegélyezi a bulvárt. A kertész épp az utolsó simításokat végzi az utca 347. fájánál. Egy darabig némán tűri, ahogy kis csapatunk nem törődve se vele, se azzal, hogy a forgalmat csöppet feltartja az út közepén álló 4 db terepen járó eszköz, elkezdi szüretelni a gondos kezek által dédelgetett fákat. A kertész, mikor a 3 kg-ot kezdünk leszedni nem bírja tovább nézni és odajön. Hogy segítsen. Kiválasztja nekünk az érettebb darabokat. Hmmm, isteni fincsi, a reggeli teába pont jól bele lehetne csavarni citrom helyett... szakajtunk egy pár darabot DE mindegy, ha miénk. :-)

08:39
Sikeresen újratervezzünk onnan, ahonnan elindultunk... Akár sokáig is aludhattunk volna...
A 18 km hosszú megépült autópálya szakasz Agadir felé még meleg, olyan új, a szalagkorlátok vakítóan csillognak a napsütésben. Fizetős út: elején tikettet kapunk, végén a fizetőkapunál csak akkor lehet lehajtani ha visszaadjuk. Pénzt nem kérnek, de így legalább meg kell állni beszélgetni a kioszkban ülővel: Sza vá? Szá vá ! é lá fámíj, é lö sámó, é lézanfan? etc etc…

10:58
Emelkedik az út, egyre kopárabb a táj, szerpentinen tekergőzünk. Indul az operázás. Hegyről le. Hegyre fel. Nem sok minden történik, azonkívül, hogy finoman szólva sem európai a táj, se a közlekedési táblák. Körforgalomban például mindenkinek elsőbbséget kell adni, kivétel a szamárnak aki megállás nélkül továbbhajthat. Erre külön tábla figyelmeztet minket.

11:25
Fennsík, kb 1200m, 11 fok, de égetni kezd a nap, sokkal többnek érződik, vörös sziklás táj fűcsomók, háttérben hófödte hegycsúcsok. Bitang jól néznek ki a hegyek. Most is éppen arra mennénk, ha a rendőri kordont áttörve haladtunk volna tovább. De gyáva nyúlnak bizonyultunk.

11:35
Viadukt építés, ereszkedünk, Agadir még 108 km. Füstokádó zöldségesmercik fullasztanak. Majd ismét emelkedünk. A helybeliek járműveik műszaki állapotát meghazudtoló sebességgel repesztenek, a Royal Expressz helyközi buszjáratát egyszerűen nem érjük utol. Le vannak az ablakai sötétítve, nem valószínű, hogy a benn ülőknek van ideje két okádás között nézelődni.

12:35
Hosszú kanyargós lejtő után kiérünk a hegyek közül. Egy nevesincs faluban rengeteg banánt, narancsot és féldisznót árulnak az út mellett. (el ne higgyétek, nem lehet kapni semmit csak éhesek vagyunk) Közelítjük a tengerszintet. A hőmérő szerint 14 fok van, de annyira melegünk van, hogy 219 bekapcsolja a klímát. A hőmérő szerint 14 fok van, de Arankának annyira melege van, hogy 228 bekapcsolja a fűtést.

12:51
Elérjük Agadirt.

12:52
Balázske annyira unja a vezetést, hogy az út közepére helyezett terelőbójákkal kuglizni kezd. Remek mókának tűnik ez, bár humanitárius karavánunk eredeti céljai közt mintha ne szerepelt volna, a vidám „bója-foci-kocsival” a helyi közlekedésben résztvevőkkel.

12:53
Elhagyjuk Agadirt, mielőtt baj lesz.

13:17
Megállunk egy útszéli kis étteremszerűségben ahol gyorsan rendelünk egy kis tagine-t a biztonság kedvéért, merthogy jön a sivatag. Szaddam nem eszik, mert valakinek ma is zsírzani kell!! Aranka ablakemelőinek jelentős százaléka ugyanis nem működik, 4-ből 3. Ez mintegy 83,5%-al rontja a 228-asok sivatagi túlélési esélyeit a fűtött kocsiban. És a bőrünk is kezd csúnyán dehidratálódni, ezt a címke szerint 56,47%-al javítja a nálunk lévő arckrém. Pörnyeszi Gábor segít Szaddamnak kibogozni az általa zárlatosra kötött vezetékeket és megjavítja a kocsit, így ő sem ebédel.
Az étteremben finom a kaja, kedves a kiszolgálás, és jó a közbiztonság, mintha a szeretet ünnepe, május elseje lenne, csak sok itt a köcsög. Gino láthatóan az aktív pihenés szakaszba lépett, nem fáradozik a reggeli továbbszállításával, itt hagyja emlékbe mielőtt nekilátna az ebédnek. Fizetünk a 10 %-al több ujjú táltos pincérnek, aki ezzel a tudásával élve 12%-al több tányért hozott ki mint kértük. Megható ahogy távozásunkkor hat ujjú kezével integet utánunk, lelkesedése érhető, mert 27%-al több borravalót tart a másikban.

14:12
Lovak közé csapunk, ki-ki a maga módján, mert 2 km múlva 10 km a távolság közöttünk. Ismét szerpentin, kanyon és ping-pong asztal simaságú fennsíkok váltogatják egymást. Vagy 30-al, vagy 130-al megyünk 228-ban Szaddam vezet, Gino arról mesél, hogy jönnek e szembe, körülményes de hatékony módszer, ha rossz oldalon van a kormány. A 219-ben ugyanez a helyzet azzal, hogy itt Annamari vezet és Zoltánke kémleli a szembejövő járműveket.

15:28
Az első homokbucka.

15:47
Az első vigyázz teve tábla.

16:24
Az utolsó önerőből nőtt fa.

17:32
A 228-as olyan jól halad és az előzésbe is annyira belejött, hogy úgy érzi állandóan kiállhat fotózni. Hol a sziklák közti kis földútra hajtunk rá kihasználva Aranka magas termetét, hol a dombok közt megbúvó kis óázist támadjuk toronyiránt. Gino egyre jobban kezd beleizzadni a tegnap a Fes-i medinában az idegenvezető fejéről lealkudott sapkába, mert a kocsi legénységének élete az ő kezében van, nem a sofőrében. Tekintettel arra, hogy a megállások alatt visszaelőznek a megállások előtt leelőzött kőszállító kamionok, munkája igen kilátástalan és sziszifuszi. A 219-es kocsi utolér minket, és a rádión keresztül közli: méjdéj-méjdéj lassan kifogy az üzemanyaga. Mosolygunk rajta, mert ott a tetőn a 40 l gázolaj a kannákban, majd ráfagy a mosoly az arcunkra, mikor rájövünk, hogy a töltéshez szüksége cső, viszont valahol 100 km-re tőlünk a 222-es gép csomagjai között rázkódik

18:45
Sötétedik. Ez errefelé azt jelenti, hogy meseszerű tűrkíz színűre vált az égbolt és lassan megy át narancsvörösbe. A 219 pajero 2.8 TD még mindig megy, nem tudjuk mitől, de megy. Viszi a lendület, löki a menetszél. Minden lejtő előtt Zoltánke a rádión molesztálja a 228-at, hogy ne menjen messze, lehet, hogy eddig jöttek. Jobb kanyar, bal kanyar, politikailag korrekt útvonal. Majd feltűnnek Tan-Tan fényei, mitöbb Tan-Tan bezinkútjának fényei, fürtökben lógnak rajta a kiszáradt bamakós gépek. Többek közt itt van 229, 222 is. Összeáll a kis konvojunk, mert a Tatooin bolygóig (itt forgott a lukas gyuri film) már kelhet a gps-es vezénylés. A 219 empirikus úton bizonyosodott meg, hogy a tankja tényleg 92 literes...

19:18
Sötét van. Egymás mögött a 4 kocsi, kissé lemaradva, mindenki az otthon drága pénzen beszerelt karácsonyi díszkivilágítását próbálgatja. Nappali fényben úszik az út ahogy az összesen 2000 W fény mossa a sivatagi éjszakát. (köszi TóthBazsi). A rádión, mint a gyerekek: „Látszom? Na milyen? Nem zavar? Hogy ki néz?” beszélgetések zajlanak, és egy-egy dicsérő szóra a büszke tulaj(ok) halk megelégedett dörmögése lebeg át az éteren. Aranka, mivel az út olyan egyenes mint egyszer, díszkivilágítása nyújtotta kék fényben, szellemként suhan a menet élén. Eddig a rendőrök csak elismerően integettek nekünk függetlenül az egy percen belül a szemük láttára elkövetett szabálysértések számától, most viszont egyre többször kérik a Fiche-t. A Fiche egy adatlap amire a kocsi utasainak összes adata rákerül. Ezt nagyon szeretik, hogy később mi lesz a 40 köbméter magunk mögött hagyott papírral azt nem tudhassuk.

20:32
Letérünk a főútról, gps szerint, és a puha homokon megyünk a bamakós táborhely felé, a planet tatooinra, ahol már 40-50 autó vár bennünket, mindenki mindenkit pálinkával kínál.
Felállítjuk az egyperces sátrakat, és a kajáláshoz készülődünk, 10 perc alatt mindenki homokos lesz. Meg a cuccok is. Eszünk iszunk, mulatunk az alatt az ég alatt, amin csillagok is vannak nem úgy mint otthon. A 7-es csuklós busz generátora fél éjszaka dörmög, kell az áram a zenéhez, diszkógömbhöz és sörcsaphoz. Életszerű kép: a homokon áll egy zenélő busz, a semmi közepén, amiből sört szolgáltatnak, ingyen, és nem kell bérlet se. A bkv esetleg átvehetne ebből egyet, csak egyet, könyörgöm. A 228 álomra hajtja fejét, míg a 219 ismerkedik, minden sprottársnál fogyaszt egy kortyinkát és harap némi hazait.
Ezt az éjszakát végre úgy töltjük, ahogy kell, sátor, homok.

Képek itt.