2009. január 21. Fes - Marrakech

pacsker

Ötödik napunkon inkább viselkedtünk turistaként, mint igazi utazóként. Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat. Séta Fes sikátoros medinájában, majd Meknes, Rabat, Casablanca útvonalon Marrakech-ig jutottunk.

5. nap
2009. január 21. (kedd)
Fes - Marrakech

07:00
Korai kelés remek szállásunkon. Gyors melegvizes zuhany (még jó, hogy felhívták a figyelmünket, hogy, erre csak 6 és 9 óra között van lehetőségünk).

07:50
Ádám mihelyst kilép a szobából, rögvest beletöri a szobakulcsot a zárba. Reggeli a hotelben. A mai menü kenyér, vaj, tojás. Együtt étkezünk Ali baba egész családjával. Halkan szól a zene, a két kandallóban ropog a tűz. (Szaddam meg is jegyzi, hogy ő át tudná tervezni úgy, hogy a füst ne befelé szálljon...) Keleties hangulat, így kb. 4000 km-el nyugatra kis hazánktól. Fantasztikus, ahogy tanakodnak mellettünk a nagyszakállú asztaltársaink. Van köztük egy 10 éves forma gyerek is és ami a legérdekesebb, hogy szemmel láthatólag szintén kikérik az ő véleményét. Nem tudjuk honnan jöhettek, mindenesetre felváltva beszélnek arabul és angolul. A gyerekkel inkább angolul.
(AIRVENT Légtechnikai Zrt.)

08:52
Fogadunk egy helyi arcot, hogy vezessen minket a medinai kóborlásunkon. Bevetjük magunkat az élet sűrűjébe. Szűk középkori sikátorok, helyenként egy ember is alig fér el. Elképesztő labirintus, azon viccelődünk, hogy ha a guide-unk hirtelen eltűnne, soha nem találnánk vissza. Érdekes adatok Fesről: ebben a városban kb 2 millió marokkói ember él. Ez az ország kulturális, spirituális, szellemi illetve kézműves központja. A város medinájában kb 300 000 ember lakik, dolgozik, tanul, imádkozik, kecskét öl le, kávézik, teázik, állatot tart, bőrt cserz, ollót köszörül, kést kovácsol, zöldséget, tükröt, hasist, mécsest, fűszert, szappant, kelmét, bőrt, dzsallabot, stb árul. 9441 utcája van! Az UNESCO ki akarta őket költöztetni, hogy felújíthassa a Medina területét. Még pénzt is adott nekik, de nem voltak hajlandók elköltözni innen az emberek. Igazából talán egy egész életet le lehet itt élni úgy, hogy ki sem tesszük a lábunkat. Az egyetlen közlekedési eszköz a málhásszamár. Elmegyünk egy bőröshöz, akinek a boltja az épület 3. és 4. emeltén van. Innen egy nagy teraszról páratlan kilátás nyílik a híres - több mint egy évezredes (!) és ma is működő - fes-i cserzőtartályokra. Kattannak a fotók, majd a bolt tulajdonosa elég jó angolsággal elmeséli, hogy hogyan, miből, kik és milyen bőrárut készítenek. Természetesen az ő boltjában van a legkülönlegesebb áru, amit nekünk, mint barátainkat a legjobb áron kínál. De csak ma és csak most, csak itt. :-) Megkezdődik az alkudozás. Az első legjobb árhoz képest kb kétharmadig sikerül alkudoznunk. Biztos mehettünk volna lejjebb is, de az további legalább 15 percet vett volna igénybe. A bőrős után – kielégítve a csapat nagy részének igényeit – a kelméshez megyünk. Rengetegféle színes vászon, ing, sál, kendő és persze dzsallab minden mennyiségben. Mindenki próbálgat mindent és természetesen itt is csakis a legjobb minőség, a legjobb áron és csak azért, mert mi vagyunk a legjobb barátaik. A hosszas árharcot, követően nem voltak hajlandóak harmadáron adni a portékát. Nagy jajveszékelések, hattyúkhalála, hogy ők ezt ennyiért nem adhatják, mert akkor már mennyire veszteséges... Hát akkor drága barátaink, ha nem, hát nem, tartsátok meg a cuccaitokat, majd megveszi más, gondoljuk és azzal a lendülettel komoly közönyt sugározva kifordulunk az üzletből... Már a harmadik utcában járunk, amikor hirtelen az egyik sikátorból előugrik az iménti boltos barátunk kezében egy hatalmas zacskóval, benne az összes általunk kiválasztott dzsallab. Jajveszékelve ismét előadja, hogy ő ezen mekkorát bukik, de csak azért, mert mi vagyunk a legeslegjobb barátai od’aggya annyiért, amiért mi akartuk :-D Így mi is megnyugodhatunk, hiszen alkudozás nélkül emberünk hetekig álmatlanul forgolódott csak volna...

12:04
Kincseinkkel gazdagabban (és persze jópár dirhammal szegényebben) visszatérünk a kocsikhoz. Nincs több időnk tökölni, azonnal elindulunk csőgázon Ait Bennadou irányába. Elvileg itt csatlakozunk a hivatalos bamakós útvonalhoz. Tegnapi kalamajkánk után (csakis az idő rövidsége miatt) az autópályás, 150km-el hosszabb, de biztosabb utat választjuk. A marokkói pályák egyébként hibátlan minőségűek. Éljen a Király!!! Csodálatos golfpályazöld dombok között haladunk 200 km-ert Rabatig, majd Casablanca felé irányozzunk magunkat. Sebességünk 120 kmh, külső hőmérséklet 15 fok.

15:55
Egy tankolásnál megállapítjuk, hogy ismét kicsit benéztük az egy nap alatt megtehető távot. Ait Bennadou a világ 10 legszebb útjába beszavazott Tizi n Tichka hágón keresztül közelíthető meg, nem mellesleg pedig az UNESCO világörökség részét képző elhagyott agyag város a nevezetessége. Szóval a hágón való átkelés töksötétben igencsak felesleges volna, ezért egy gyors „újratervezést” szavazunk meg: ma inkább az este 7-ig simán teljesíthető Marrakech lesz a mai célállomásunk. Így legalább végre nem megint éjszaka 2-kor kerülünk ágyba. Így pedig (remélhetőleg) képesek leszünk korán felkelni és 6 körül megindulni utunkra. Az elképzelés holnapra az, hogy világosban megcsináljuk az előbb említett útszakaszt, megnézzük az agyagvárat, majd húzunk tovább egy messzi messzi galaxisba...

18:43
Megérkezünk Marrakechbe. Rögtön a város elején belefutunk utunk első tevekaravánjába. A város bevezetőútján egyből megpillantunk egy szállót. Megkérdezzük van e hely s ha igen hány a mennyi...

19:00
Nem derült ki, hogy van-e, mert annyi bamakós volt a környéken, hogy meg se próbálkoztunk ezzel a hellyel. Megyünk tovább, keresünk mást.

19:15
Idéznék a világ legrövidebb KRESZ-könyvéből: „Az erősebb kutya b@$zik!!!”

19:23
Meg is van a szállás. Eddig ez ment a leggyorsabban az eddigi utunkon. Gyorsan megdumáljuk, hogy pattintsanak be pótágyakat, hogy mindannyian beférjünk. Közben intézünk szállás egy másik helyen Gáboréknak is, mert ők leszakadtak a bridágtól, hogy megnézzék a csodálatosan ronda Casablancat. Reggel együtt indulunk tovább. Előirányzott indulás 7 órára van kitűzve. Insálláh.

20:30
Gyalog megindulunk valami élelmet keresni. Elvégre is 4 napja nem jutottunk meleg élelemhez. A hoteltől kb 500 méterre lévő „Sáfrány & Fahéj” nevezetű étteremig jutunk. Rendelünk némi marokkói veresbort, három féle tagine-t és couscouse-t... röpke másfél óra alatt ki is szaladnak instant ételünkkel. (Magnuméknak itt már el is szakadt a cérna, nem bírták kivárni a konyhai remeket). A lágy aláfestő zene arra késztet minket, hogy behozzuk a kocsikból a CB rádiókat a tisztább kommunikáció megkönnyítése végett. Étkezésünk alatt megkezdi a helyi erő az arab karaókit, természetesen jobbról balra...

23:52
Snitt.

Képek itt.