2009. január 20. Fnideq - Fes

Elakadtunk a hóban

Negyedik napunk igazi rejtői fordulatokkal és nem várt izgalmakkal gazdagította kicsiny csapatunk kalandozását: autószerelés, eltévedés, szakadó eső, szétfagyott havas szerpentinek, árokba csúszott autók, kurvák, gengszterek, drogok...

4. nap
2009. január 20.
Fnideq - Fes

08:00
Mintha csak az imént feküdtek volna, és máris felkeltek. Kint még sötét van, de szépen villódznak Ceuta távoli fényei. Zoltánke kicsit mámorosan pattant ki ágyából, de ereje teljében érkezett a reggelizőbe. Balázske éppen menta teát készített. Rajtuk kívül ember sem mozgott közel s távol...

ÚJRATERVEZÉS..
Az előző jelenet újra, de immár marokkói zónaidő szerint. :-)

07:00
Mintha csak az imént feküdtünk volna, és máris felkelünk. Kint még sötét van (ez érthető hiszen reggel 7-kor még nem áll magasan a Nap), de szépen villódznak Ceuta távoli fényei. Zoltánke kicsit mámorosan pattan ki ágyából (ilyen kevés alvás után), de ereje teljében érkezik a reggelizőbe. Balázske éppen menta teát készít. Rajtuk kívül ember nem mozog közel s távol...

08:00
A többi kipihent csapattag is megérkezik, és jókedvűen fogyasztják el reggelijüket. Frissen facsart narancslé, croissant, krumplilángos.. minden ami szem szájnak ingere.

08:30
A mai napi terv Fes, majd Meknes, insálláh.

10:00, ja nem 9:00 Csúnya zaj zavarja meg Gino és Száddam álmát, nem tudjuk nem észrevenni hogy Balázske dühödten veri a 125-ös nászutas lakosztály ajtaját. Az ajtónyitást után rövid indoklást nem másolnánk ide. A lényege az volt, hogy kedves sporttársak vélhetőleg elaludtatok, igyekezzetek mert indulna a csapat.

10:20 Szaddam-Gino duett kis magánszámmal indítja a napot, komótos reggelizés, majd elindulunk megkeresni a csapatot akik elmentek honlapot frissíteni Fnideq kies belvárosában. A település összes lakosa az utcán tartózkodik, mindenki integet nekünk, kivéve a többieket, akiket nem találunk. Gino ismerkedik a helyi szokásokkal, például a házfaltövében- semmittevés-guggoló-helyzetben testgyakorlat lényegét firtatja. Javasoljuk az otthoniaknak is: bármeddig végezhető és stresszmentes.

10:30 Balázske a szállodához visszamegy Gino és Szaddam párosért, közben Gino és Szaddam megtalálja a többieket az internet-kávézó előtt. Akkor mivel Balázske rádión visszahívja őket a szállodához, visszamennek, majd Balázske megmutatja, honnan jöttek, és kedvesen elvezeti őket a kávézóhoz.

10:45 Együtt a csapat! Indulunk Fes irányába, teljes a lendület, semmi nem állíthat meg minket. Na jó egy dolog igen. Gyuri beszól rádión, hogy a többször elhalasztott Lendkrúzer javítást ne kummancsuk el. Toyota szalon Slaoui Auto Tetouan. Ide úgyjutunk el hogy az egyik körforgalomban megkérdezzük a helyi közeget. Szegényt kicsit megzavarja a körben forgolódó 4 db terepjáró addig pörög utánunk bámulva, hogy végül rossz kijáratot mutat nekünk. Ne ítéljük el őt ez mindannyiunkkal előfordult már.(3 évesen, bekötött szemmel).
Teszünk egy kis kitérőt (12 km), visszafordultunk, majd a megkérdezett rendőrtől 250 méterre megtaláljuk a helyi Toyotát. Remek, hely. Kérdés nélkül betessékelnek minket a szerviz csarnokba. A 3 tonnás kaukázusi szörnyet felemelik 2 méter magasra és szakértő szemek rögtön megállapítják: itt bizony ZSÍRZANI kellene. Ma mondjuk legyen a gömbcsukló. Mindennapi zsirzásunkat add meg nekünk ma. Megadják. Közben úgy tartanak minket mint az urakat 1 autót szerelnek, 10 embert itatnak kávéval és mentateával a bőrkanapés VIP váróban. Ez az igazi nomád kaland !

12:55
A szerviz összes teakészlete és kávéja elfogyott… erre kiürül az egész szalon. Mindenki eltűnik valamerre. Ezek az emberek 2 dolgot tudnak igazán: eltűnni és váratlanul felbukkanni..

13:30
Megzsírzatott!!! A 229-es gömbcsuklói síkosak, nem sírnak már, siklunk tovább, irányba vesszük Fest. Ide két út vezet, pontosabban egyszer csak szétválik az út és két irányból lehet megközelíteni. Hosszan morfondírozunk, és végül egy kis faluban megkérdezünk valakit, hogy mit javasol. Először nem értjük, hogy miért különböző könnyű drogokat kezd el sorolni, de mikor tisztázzuk a félreértést azt javasolja, hogy Ketama felé menjünk, mert az az út való a turistáknak. Megfogadjuk a tanácsot és elindulunk a kicsit hosszabbikon. Utólag mondjuk, nem biztos hogy egy elszállt díler tanácsaira kellett volna hallgatnunk...

14:33
Utunk felfelé kanyarog az Atlasz lábainál egyre magasabbra, festői szépségű hegyek és völgyek között. Kerülgetjük őket és az útszélén lófráló manó jelmezes bennszülötteket meg a kátyúkat. Átlagsebességünk helyenként eléri a 30 km/h-ás tempót. Egy idő után kezdjük érezni, hogy kicsit tovább fog tartani mint azt előre sejtettük. Kezd sötétedni, és gyanúsan deresednek a fák, fenyvesek(!).

16:45
Egyre csak emelkedünk.. már több mint 1600 méteren vagyunk a tengerszint felett. Hőmérséklet -4 fok. Először azt hittünk csak a szemünk káprázik, de a néhai környezetismeret órákat felidézve megállapítjuk: HÓ borít mindent. Meglepő érzés ezt látni, mikor a természet már átállított minket a tavaszra. De elfogadjuk, hiszen január van, és ez ekkor így van rendjén.

18:27
Lassulunk. A sivatagi terepre felkészített autóink kevéssé lelkendeznek az egyre jegesebb útnak. Kész. Hóban, glatt jégen csúszkálunk Marokkó közepén. Az előbb még sütött a nap, 16 fok volt, most meg itt kanyargunk Martinske Hole felé, amolyan csehszlovákosan elhanyagolt szerpentinen! (Jozin z Bazin.. :-) hehe) A kocsikat 4kerékmeghajtásba és 2-be tesszük. Átlagsebességünk kb 10 kmh. A csapat megtorpan, amikor Tony elsokalja az egyik kanyart (mi mondtuk, hogy 15-el sok lesz) és megcsúszik Aranka, le az útról a jeges padkán lévő hófalba. Se a 4 kerékhajtás kapcsolása, se a felező nem mozdítja. Nincs mit tenni, mindenkinek segíteni kell, elakadtunk a hóban!

18:35
Abszurd helyzet. Az egész banda azért küzd, hogy kitolja a kocsit. A brigád tolja, húzza-vonja de végre sikerül Őnagysága nemesebbik részét kimozdítani a jeges hó fogságából.. További két órán át kavargunk a havas szerpentinen elhaladunk 2 hókotró és több elakadt kamion mellett. Valaki oldalára dobott egy kisbuszt is, ami békésen pihen az oldalán az út szélén. A helyiek láthatólag nem igazán szereztek rutint ilyen körülmények között, és hát a téli gumi sem a legkellendőbb cikk ebben az országban.

21:07
Leértünk a hegyről épségben, az út ezen a végén lezárt sorompó és a helyi döbbent közeg fogad elismeréssel a szemében. Kinyitja nekünk a sorompót, és közli, hogy szép volt, más eddig nem tudott lejönni. Megnyugtat bennünket, hogy a hátralévő szakaszok teljesen biztonságosak. Azért biztonság ide-oda, bizalmunk kissé megtört a helyiek tájékoztatásaival kapcsolatban, így telenyomjuk a kocsikat a város benzinkútjánál, ahol fény derül arra az apró részletre, miért volt olyan lelkes a hegy túlfelén megkérdezett díler koma az útválasztással kapcsolatban. Hiszen amíg Balázske gyors szendvicset intéz a szomszéd büfében Szaddam a helyi arcokkal szóba elegyedik: a városka lakosai látható büszkeséggel a szemükben méltatják a helybéli drogokat, és hogy ezek szerte Európában superbrand-nek számítanak. Mi van itt? A kutas gyerek láthatóan illuminált állapotban egy cigivel a szájában tölti a gépet, és a tele kérem-et igen komolyan véve addig nyomja amíg a kocsiból sugárban fröcsköl a lé. Ég a cigi a szájában!!! Nem egészen normális a fickó de kik vagyunk mi, hogy felülbíráljuk a helyi munkavédelmi előírásokat.
Közben Balázske által kikért szendvicsekből olyan bőségtál kerekedik, hogy a szánk is tátva marad. Na nem sokáig mert teletömjük. A büfében dolgozó hölgy kissé túlspilázva a szerepét komplett meleg vacsorát szolgál fel, leves, pita, mindenféle ízesített rizs, húsok, sültkrumpli. Hiába mondjuk, hogy megyünk tovább nem tudjuk elvinni, ragaszkodik a terülj terülj asztalkámhoz és inkább odaadja nekünk az összes tányért, fedeles levesesköcsögöt, miegymást, mondván ez az ő ajándéka a fáradt utazóknak. Mindenhol ez a hihetetlen kedvesség fogad minket amerre csak járunk. Balázske minden autóba bead valami finomságot tányérostul, pitástul. Boldogan küzdünk a kanyarokban a fajansz étkészlettel és a rajta lévő ínyencségekkel.

00:15
Fes. Miután ez a nap sem igazán az eredeti terv szerint alakult, azt gondoljuk több meglepetést már nem tartogathat számunkra. Tévedtünk. Először is Fesben jégeső fogad. Másodszor az összes szálloda csurig van, mert itt a KIRÁLY! Nem véletlenül volt mindenhova kitéve az arcképe és fellobogózva a környék összes városa. Ide-oda keringünk a városban de semmi. Kétségbeesetten megyünk be a legdrágább szállodába, de ott sincs hely.
Ekkor egy helyi rendőrautó éles szemével kiszúrja cseppet sem feltűnő konvojunkat és megkérdezi, hogy segíthet-e. Mondjuk, hogy nem, mert nekünk szállás kéne és nem az őrsre gondoltunk, bár most akár már ez is felmerül. A közeg nem ijed meg és közli, hogy akkor kövessük, van itt szálloda elég, majd segít.

00:43
Nem kis feltűnést kelt a városban a villogó rendőrautó által felvezetett terepjárókból álló menet. A feladatot olyan komolyan veszik, hogy áll a város forgalma, ahogy piros lámpán, zebrán, mindenen átszáguldunk ismeretlen szálláshelyünk irányába. :-)

01:01
Megérkeztünk a Medina (középkori belváros) tövében álló szuper kis szállodába. A Hotel Batha kívülről a csend és a béke szigete. Igazi mór stílusú épület, kis belső udvarral, körfolyosókkal, díszített szobákkal. Mindenki a 3. emeleten kap kényelmes kis szobát.

01:34
A brigád nagyobb része békés álmához készülődik, Tony, Zoltánke és Balázske beülnek a bárba inni egy sört. Ekkor lesz számukra világos az érem második oldala. Ez itt a Pokol Nyolcadik bugyra.. az emberek táncolnak és énekelnek, miközben a sötét sarkokban különféle titkos biszniszek köttetnek. Kisvártatva odalép hozzánk maga az ördög is. Közli, hogy itt nem lehet fotózni (akkor se, ha mi egyáltalán nem fotóztunk), mert ez egy bár, itt csak olyan dolgok történnek amik nem lehetnek nyilvánosak, neki pedig családja és gyerekei vannak és nem szeretné az interneten viszontlátni mulatozását. (Szerencse, hogy a függönyök jól össze vannak húzva, így Allah szeme sem látja mi folyik itten). Az ördögi eligazítást követően rendelünk fejenként 1-1 sört, amikor kivágódik elénk egy mór lány, aki belekezd fura ördögi táncába. Szemében a sötét tűz villog, bár lehet, hogy ez inkább valami más általunk nem ismert szintetikus cucc. Elkezd vonagláshoz hasonlatos táncot lejteni, majd zihálva, kissé felakadt szemekkel összeesik. Sajátos, bár nem biztos, hogy egy helyi néptánc-részlet lett volna. Felsegítjük és megpróbáljuk székbe ültetni, de ellenáll, valószínűleg ez nem része a koreográfiának. Megjelenik pár barátnő, akik immár átveszik a kezelést. Megnedvesítik homlokát és tarkóját, a lány még zihál egy kicsit, majd felpattan és eltűnik a tánctéren. Na jó. Úgy döntünk nem nekünk való hely ez. Inkább fizetjük a sört és húzunk mi is az álom szigete felé..