2009. január 19. Alicante - Fnideq

We are in..

Keresztülszelve Spanyolország hátralevő részét, villámgyors kompolás, majd belépés Marokkoba.
A GONDWANATEAM ELSŐKÉNT ÉR A BAMAKÓSOK KÖZÜL AFRIKÁBA.

3. nap
2009. január 19.
Alicante - Fnideq

07:05
Frissen pattogósan ébredünk. Mégsem aludhatjuk át az egész napot... Az ETAP hotelnek elég passzentos a klotyóajtaja. Épp 2 cm-el nagyobb csak az ajtó, mint a keret...

08:00
Találkozó a kocsiknál. Mesés tengerparti napfelkelte, kb öt fok. Gyuri úr kocsiját vizslatjuk, valami nyekereg benne. Meg kéne nézetni egy szerelővel.

08:30-12:30
Kerek kettő kilométer után már ki is állunk a pit stopba Magnum Cruisert szerelni. Zsírzunk (???). A 229-es továbbra is nyöszörög, így aztán zsírzunk tovább. […] Gyuri úr tesztvezet a benzinkúton. Zoltánke egy óra után elunja, elmegy a lányokkal egy kávéra az üzemanyagtöltő állomás büféjébe. Egy idő után Gyuri is elunja, így lassan útra kelünk. Ekkor Gyuri (229) minden előzetes figyelmeztetés nélkül vissza-kettő-padlógázt nyom, és elviharzik, vissza az autópályára. Balázs sietteti Zolikét, aki épp cigivel a szájában, kávéval a kezében napozik és várja a nagy csodát, hogy elinduljunk már végre-valahára. 229-es 130-cal száguld, abban a hiszemben, hogy mögöttünk van, lemaradva. Apróság, hogy a most startoló 222 és 228 ilyen tempót hajadon korában sem ismert… A kérdést leegyeztetjük, igyekszünk felzárkózni.

Mivel a 228-as kapott ötven plusz húsz labdát a támogatóktól, ám pumpája egy darab sincs, Szaddam levezényli a járművet a pályáról – irány a közeli Sportóriás! A két GPS, és a csatlakozó 219 mindösszesen négyféle útvonalat javasol a cél megközelítésére. Végül árkon-bokron át elérjük a Tízpróbát. (A 222-es versenyautó halad tovább, igyekszik utolérni 229-et.) Pumpa megvan, leteszteljük, fain! Egyszem nálunk lévő ajándéklabdánk begurul egy IFA alá. Szaddam kipiszkálja a labdát, irány a konvoj!

Aranka228 nyolcvan km/h ill. 2,5x1000 felett felforr, így csak mérsékelt tempóban haladunk. Valami furcsa fény gyullad ki a műszerfalon. Olyasmi, mint egy rombuszféle téglalap, kis rombuszféle téglalappal a tetején. Tök jó kis ábra! Pirosan villog. Tony elkeverte a diktafont, majdnem összeveszünk mind.

Aranka felforr, így a hőt igyekezünk elvezetni a motortérből: a dögmelegben, nyakig kabátban fűtünk a kocsiban, rey! A kamionok is leelőznek minket – de haladunk!

13:04Cigánygyerek az égből
Újabb celebritással hoz össze bennünket a sors: az autópálya szélén, a huszonhárom centis leállósávban árválkodik reményvesztetten Cigánygyerek Az Égből! Leállunk. Előttünk már sok bamakós kocsi elhaladt mellettük, de senki nem állt meg… Nos, a jó kisdobos ott segít, ahol tud: Balázske „NURSE” típusú megkülönböztető mellényében a sztráda forgalmát vezényli, Szaddam emelőt kezel, Gino katasztrófaturista módjára fotóz, kameráz, diktál, ír… A 219-es legénysége higgadtan autóskártyázik. A napi jócselekedet megvolt; most már próbálunk teperni, mert az életbe’ nem érjük el az algecirasi kompot.

228-as hetvenhárommal halad – fűtünk. (A külső hőmérséklet tizennyolc fok, a belső … érzetre vagy harminckettő.) Tony feneke alól előkerül a diktafon – örömünkben lejátsszuk s elénekeljük a Belga Egy-két-h című nótáját.
A 219-es Pajero eddig remekül muzsikál, megérte annyi pénzért teljes egészében kicseréltetni az otthon felrobbant hűtésünket.

13:52miért pont a pajerot...
Marek telefonál, hogy Wacek Firebirdjének tegnapi leégése után újabb csapás érte a lengyel csapatot: Barcelona előtt kirabolták őket. Kereküket kiszúrták, majd a gyorsan érkező segítő kezek elemelték az útleveleket, vízumokat, kártyákat, pengőket és a többit. Marekék tehát ott állnak egy szál gatyában, sokszáz km-rel mögöttünk, és egy kukkot sem beszélnek lényegében semmilyen nyelven. A 228-as és a 229-es humanitárius ajándékainak egy része Marekéknál van, akik, mivel a lengyel követség három munkanap alatt állít ki úti okmányt, úgy döntenek, hogy Big Yellow Shittel hazamennek… Kis csapatunk félreáll tanakodni. Marek fogott egy spanyolt, és telefonon egyeztet velünk: Szaddam, aki nem beszél spanyolul, fordít Mareknak, aki nem beszél angolul. Gyuri egyeztet nemtomkivel, Balázske konzultál Alicantében dolgozó cimborájával, aki szintén segít valamiben. Aranka hűtővize hetven celsius fok alá csökken, a parkoló rezidens kóbor kutyája módszeresen végigpisili a konvoj autóit… Nagymegbeszélés. A krónikás Tony főz egy instant kávét a közeli domboldalon. Elfogy egy tonhalas-tojásos szendvics is… A csapat közben befejezte a megbeszélést, szemmel láthatóan maradtak valamiben, indulunk.

14:07
Aranka nemes küzdelembe keveredik az emelkedőn! Az alábbi nagyteljesítményű sportautókkal verseng: egy db ’94-es, 1.4-es, (55 LE) Renault Express típusú kisteherautóval; egy Iveco Daily megnövelt platójú haszongépjárművel; és egy plafonig pakolt Barkas-jellegű teherautóval. Egy darabig úgy nézett ki, felvehetjük a versenyt, ám végül csak a Renaultot utasítjuk magunk mögé.. Rá lehet kapni az ízére ennek a kamionos fílingnek! :-) Közben megszólal The Prodigy: The Firestarter című szám – ezt Balázske Waceknek dedikálja, eh-eh… Közben visszaelőz a Renault. Balázske nyomja a kürtöt, Gino kávét főz a hátsó ülésen.

14:33
A külső hőmérséklet már csak kilenc celsius fok, köd van, irányunk dél-délnyugat. Magasságunk 1525 méter, melyből rohamosan veszítünk. 219 felfedez egy új gombot a Mitsubishiben! Kiderül, hogy hátsó ködlámpa, ám brit kocsi lévén, a haszontalan jobb oldalon található.

14:40Granada mellett szakad
Esik, öt fok; nagy kár, mert spéci sivatagi gumijaink kb. húsz fokon kezdenek valamelyest tapadni… Elhalad mellettünk egy bamakósnak vélt motoros, Balázs kalimpálással és lelkes kürtszóval üdvözli. A bamakósnak vélt motoros végül is elkerüli a bukást.

15:01
Szövetségesünk, a Jáner Team sajnos nem tud beugrani az alicantei Decathlonba, pótlandó a lengyelektől ellopott labdákat, ugyanis az amúgy profin felkészített piros Unimog főtengely-szimmering problémával küzd vagy mi. Lerohadtak valahol Granadánál. Vazz, kőkemény az idei szezon! Balázske mindenkit lefúj a rohadt hajókürttel a pics@ba.

15:36
Miután a léghűtés fokozása érdekében Arankáról az imént lefűrészeltük a skót rendszámot, (a magyart meg már a szlovén határon behajítottuk a hátsó ülésre), az asszonyság motorhőmérséklete ideális, légellenállása egy delfinéhez hasonlatos, szinte száguld! (120-130 km/h). Traffi villan (kattan), de ez minket ilyenformán nem érint, ellenben leadjuk a drótot a mögöttünk jövőknek. (Szabó Laci: köszönjük a rendszámos tippet!)

17:16
Marek telefonál a spanyol rendőrségről, mint sértett, hogy Lütyő hívta, mint gyanúsítottat a Marseille-i rendőrségről. Waceknek el kell takarítania el a főnixmadarat a leállósávról. Ehhez egy tucat spaklit, a felvakaráshoz és egy urna-mozgató trélert rendelnek lengyel barátaink. A hamvak hazaszállításához szintén gondoskodnak: egyenesen Lengyelországból.. Mert arra a kérdésre, hogy tudunk-e egy jó kerülőutat Spanyolországból, ami elkerüli a francia hatóságok által ellenőrzött területeket, csak kitérő választ tudunk adni.

18:20
Buquebustánál tankolás, hatalmas forgalmat generálva, jegyet veszünk a hétórás kompra, nyomás Algeciras, Gibraltár! A Budapest-Bamako gyorsasági szakasza következik, huszonhárom kilométer, harmincegykét perc. Százhússzal tépünk a kikötő felé. A 228-ast Balázske, a 219-est Annamari űzi.

18:53
Beérkezés Algecirasba. Hatalmas tempóban nyomultunk keresztül kasul az esti spanyol csúcsforgalomban. Pont időben. Mindenki örvendezik jól. Még Z1 Zoliékkal is összefutunk a kikötőben. Aki szintén örvendezik.

19:15Íme a kompunk
IRÁNY AFRIKE!
Rettenet erővel indul meg a hajónk. Kimegyünk a teraszra szakadó esőben végignézni milyen hullámokat hagyunk magunk után. Remek kis hajónk van, elméletileg 35 perc a menetidő (+ beállás, kiállás, cihelődés, stb).

20:11
KIKÖTÜNK CEUTA PARTJAINÁL!
Eddig 3228 km-t tettünk meg csak Európában. Az izgalom tetőfokára hág, már alig várjuk, hogy kiléphessünk AFRIKA földjére. Ehhez azonban át kell esnünk a marokkói beléptetési formaságokon. A rendszer könnyen átlátható, ráadásul a helyi hatóságok érkezésünket kitüntetett figyelemmel kísérik, és mindenben igyekszenek segíteni. Tehát kezdünk egy rövid rendőrségi adategyeztetéssel, majd gyors papírmunka, ezeket beviszik a helyi számítógépes rendszerbe. Ennek hatékonyságára kiváló példa, hogy amikor Szaddam elfelejti, hogy 8 éve már járt Marokkóban, erre a hivatalos szervek udvariasan felhívják a figyelmét. Következő állomás a járművek rendőrségi érkeztetése, forgalmi, adategyeztetés, hatósági adatbevitel. Közben pecsétet kapunk az elsőnek kitöltött papírokra, párhuzamosan a vámügyintézés beindításával, amelyet a helyi vámparancsnok kiemelt felügyelete alatt zajlik, akinek ez úton is megköszönjük felkészült és hozzáértő segítségét. A kocsipapírokat gyorsan, újra leellenőrzik, és megvizsgálják a biztosítási papírokat. Sajnos a magyar szervezési hiányosságokból kifolyólag nem tudnak a szeretet szállítmányunk áthaladásáról, de ezt végtelen rugalmassággal kezelik. Megelégszenek azzal, hogy egy hivatalos tételes nyilatkozatot adunk a bevitelre szánt adományokról, melyekhez a szükséges papírt a vámparancsnok saját kezűleg keresi elő számunkra. Kedvessége meghat bennünket. A lista hamar összeáll, mindenki bevallja saját szállítmányát, szerencsére csak a darabszámokat és termékneveket kell összeírnunk. Mivel labdából csak 3 féle szín van nálunk, gyorsan megvan ez is, közben a vámosok segítenek nekünk még egyszer átnézni, hogy nem felejtettünk-e ki semmit. Megérkeznek az autó papírok és pecsétes útlevelek, már csak egy rövid kontroll van hátra. Elképesztően profin, ellenőriz mindenki mindenkit, volna mit tanulnunk tőlük. Mindannyian egyetértünk abban, hogy Marokkó sokkal felkészültebb, mint sok más az Európai Unióba felvételi kérelmé benyújtó állam! Közben sajnos részben a mi figyelmetlenségünk, részben a nyugati világ tájékozatlan térképészeinek köszönhetően rossz térképet tettünk fel a kocsi hátuljára és a Marokkó Királyság déli területe harmadával kisebbnek lett ábrázolva, mint amekkora valójában. A bakit azzal kezeltük, hogy a rossz rajzot eltávolítottuk a hátsó szélvédőről, majd elnézést kértünk. Minderre egy bőrkabátos élesszemű úriember ébreszt bennünket tudatára, aki joggal mászkál felháborodott arccal fel-alá a hátsó ablakról letépett térképpel a kezében. Szerencsére a vétlenségünk nyilvánvaló, hiszen úticélnak Dakhlát, mint legutolsó marokkói végállomást jelöltük meg, amely az említett térképen, véletlenségből határon kívüli helyként jelölt úticélt. Ezen is sikerül hamar átlendülnünk és elindulunk a határállomás utolsó ellenőrzőpontja felé, ahol még egy gyors vámügyi és rendőrségi kontroll kombója fogad, és kapu túloldalán már vár minket a meseszép Marokkó!!!

23:14
Megérkezünk az első marokkói szállásunkhoz. A kiváló Ibis hotellel megelégszünk. A kocsikat tehermentesítjük: lekapjuk a pótkerekeket, a benzineskannákat, a dobozokat, így már be tudjuk őket préselni a garázsba. Gyorsan bejelentkezünk, kitöltjük a papírokat és azután a csapat nagyobb része békésen álomra hajtja fejét.

00:25
Zoltánke, Szaddam és Balázske a szálloda halljában egy eldugott sarokban.. Saját titkos dugisörüket isszák, melyről a recepciósok figyelmét igyekeznek elterelni. A hangulat a tetőfokára hág, mikor kiderül, hogy az előre beigért internet mégsem működik. Ezen felvidulva elpattintanak még pár dobozzal a finom árpaitalból.

02:37
A szálloda csendes. Csak a gondwanateam szobájából hallatszik ki a csendes zuhanyozás.

03:00
Már mindenkinek csak a horkolása hallatszik.