2009. február 1. (vasárnap) BAMAKO

GRAISSAGE

Hurrá nyaralunk! Semmittevés, ebédelés, strandolás, sörözés, pihizés...

2009. február 01. BAMAKO

5:00
Az mulatóhelyet lassan zárják, a csapat feketének álcázva magát kitör a klubból, és egy ajtó előtt várokozó taxiba pattan, majd a sofőrt csikorgó kerekkel való indulásra utasítja, mert az ajtóban már megjelent az őket üldözők élbolya….

5:01
Nem várunk tovább, kiszállunk megtolni a szebb napokat látott sárga járművet.

5:15
Megérkezünk a Grand Hotel kellemesen klímatizált épületébe és aludni térünk.

5:18
A 100-as szobában Gino kipattan az ágyból, Szaddam először azt hiszi, hogy az ismét elmaradt fürdést akarja pótolni, de kiderül, hogy csak a szúnyogfóbiája jött megint elő. Chemotoxxal elgázosítja a helyiséget, magát OFF típusú szúnyogriasztóval kényezteti, a szobában pedig egy füstölő meggyújtásával igyekszik rovarmentes jó hangulatot teremteni. Azzal a tudattal alszunk el, hogy bármikor ébreszthet minket a füstjelző sípolása.

6:30
Kellemes mély álomból ébreszti a Balázske a 100-as szoba lakóit, nem lehet tudni mitől ilyen aktív ez az ember, de menni kell Arankát lemosatni, felkészíteni a menyegzőre.

6:47
Szaddam felfogja a negyed órája elhangzottakat a keléssel kapcsolatban és megteszi az első, tétova, de immár tudatos mozdulatot.

7:00
Fürdés Szaddamnak elmarad (valszeg már nem is érdekli), viszont lemennek Balázskéval reggelizni a reggelizőbe. Gino úgy dönt, hogy elég két ember a mosatáshoz, ezt úgy adja barátai tudtára, hogy horkolni kezd.

7:29
A Grand Hotel előtt tébláboló krapek felajánlja taxiját, amely nem taxi, hanem egy helyváltoztatásra alkalmatlannak tűnő csúnya gyűrött fémkupac. Beindul és megy. Szóval eljuttat minket a Salam hotelbe Arankához egy rövid diskurzust követően:
-Mennyi?
-3000 lesz.
-legyen 1000.
-nem, 2000 legalább kell, messze van.
-1500, és indulj!
-jaj!!
-menjünk már!
-ok.

7:45
Salam parkolójában ott koszlik Aranka, be persze nem indul csak hosszas kínszenvedés után, ami annál is kínosabb, mert többen epedve várták érkezésünket, hogy ajánlatot tegyenek a kocsira. Közöljük velük, hogy nincs az a pénz, amiért mi megválunk a géptől.

7:58
Hihetetlen kóválygás zajlik vélt autómosó helyek felkutatása céljából. Bamako még kicsit alszik ilyenkor, de a meleg lassan ismét elviselhetetlenné kezd válni. A többedik érdeklődés eredményt hoz, valóban nyitva lévő autómosóba érkezünk. Történetesen, egy hivatalos Shell kúthoz. Rég nem láttunk ilyet. A mosóhely egy műhelykapu melletti kis placc, a műhelykapu felett viszont büszkén hirdeti a Shell színekben pompázó tábla, francia nyelven, szó szerint, hogy:
„GRAISSAGE” azaz: ZSÍRZÁS
Jó helyen járunk!!!

8:02
Kipakoljuk Aranka bendőjét, kivesszük az összes mindenfélét belőle, néha csodálkozva kiáltunk fel, hogy nézd már, ez is meg van, meg az is. Rátesszük az eddig ismeretlen célból idáig cipelt 12 m2-es de most kiterített építési takarófóliára a dolgokat. Minden, még a takarófólia is értelmet nyer a végére. Afrikában nem létezik fölösleges dolog, vagy hulladék.

8:56
Kész az autó, lemosva, kitakarítva csillog-villog. A felniket szinte vallásos tisztelettel vakarták fényesre. A 3 fekete srác láthatóan élvezi a munkáját, mikor ilyen különleges darabbal dolgozhat, mint a mi Arankánk. Kifizetjük a borsosnak tűnő, ámde átszámítva 830 forintos árat, melyért közel egy órán át serénykedett három ember. Jutalmul bemutatjuk a dupla krómkürt hangerejét, félelemmel vegyes csodálatot kapunk válaszul.

9:39
Megtaláljuk végre a Salam parkolóját, visszatesszük Arankát a helyére. Kívánatosan csillog villog a napon. Nem is kell sok hozzá, és az összes autónepper megtámad bennünket. Megpróbáljuk lerázni őket, mindenféléket mondunk nekik, hogy a kocsi a Londonban székelő, brüsszeli diplomata-mogul skóciai vadászataihoz használt legkedvesebb hivatali autója, tehát: NEM ELADÓ. Nem és nem. A bürokrácia és a vasárnap teljességgel ellentmond annak, hogy ez a jármű eladásra kerüljön. Ezek az általunk elriasztás céljából előadott mesék, mint olaj a tűzre, nemhogy elkergetné, de még vadabbá változtatja az autóra vágyódó helyieket.

10:04
Szaddam elkéri PSG-től a szobakulcsát, (aki valamilyen véletlen szerencse folytán kapott szobát a Salamban), azzal az aljas szándékkal hogy valamilyen módon felveszi a küzdelmet a melegedő időben egyre elviselhetetlenebb testszaggal, melyet önnönmaga áraszt, és ehhez nem mást, mint a PSG-ék fürdőszobáját kívánja igénybe venni.

10:15
Szaddam után a luxushotel mosdóhelyiségén egy fekete-barna törölköző marad, pedig csak egy gyors felsőtest-mosdásra lett igénybe véve. Balázske közben folyamatosan küzd a hotel parkolóját ostromló, szép szóból érteni nem akaró és autóra vágyó helyiekkel… miközben megérkezik a 219-es legénysége. Teljes menetfelszerelésben, hogy a Hotel Salam medencéjét mielöbb birtokba vehessék. Csak a kacsás úszógumi hiányzik róluk.. :-) Balázske elintézi a hotel recepciósával, hogy holnapra megengedje nekünk a csomagjainkat PSG-ék szobájában tartani amig a repülőtérre vivő transferre fogunk várakozni a Hotel Salamban..

10:42
Szaddam visszamenekül egy taxival a Grand Hotelbe előre megfontoltan, hogy Ginot kiveri az ágyból és elrángatja a Salamba, szívjon ő is. A taxiként igénybevett jármű semmilyen Európában ismert tartozékkal nem rendelkezik, se lámpa, se fék, se visszapillantótükör. Ez utóbbi igen fájó a helyi közlekedési viszonyok között, ahol ki merre lát alapon kerülgeti a szembe, oldalról bejövő stb járműveket, legyen az motor, bicaj, ember, riksa, kisbusz, vonat . Allah kezében vagyunk, aki mindent megtesz az itteniekért, mert nem látunk balesetet.

11:28
100-as szoba ajtaja nem nyílik meg sem a Szaddam által keltett hangeffekteknek, sem a kilincsrángatás okozta rezgéseknek. Gino jól érzi magát, vagy a tegnap mértéktelenül szétszórt ideggáz hatására alussza egészségtelen álmát.

11:32
Szaddam a recepcióról csörgeti fel a szobát, erre közben további motivációja is lett: belső késztetést érez béltájékon.

11:39
Gino ajtót nyit, Szaddam beront.

12:00
Tíz perc szellőztetés után mindenki lefürdik, ez katasztrofális helyzetbe hozza a városi csatornahálózatot: a vízzel keveredett por és homok sárként távozik a lefolyón majd megköt a melegben.

12:25
Gino lekési a reggelit kb 3 és fél órával.

12:26
Gino és Szaddam taxit fog, ehhez a szálloda előtti zárt parkolóból se kell kimenni, megvan az ember egy mercedes 190d büszke tulajdonosa. Rettenetes a jármű: kívül belül rohad, hajdanvolt faberakás szálkás furnérként repedezve mállik az egykori luxusautó műszerfalán. Tükörben a sofőr magát nézi: hiszen már állíthatatlan. A gép slusszkulcsát nem lehet elfordítani, így nincs motorhang se. Hosszas kínlódással végül sikerül beröffenteni a fostalicskát, és a négy fokozatból megmaradt egyes és hármas igénybevételével elindulunk. Legalább elmondhatjuk, hogy a kolléga páratlanul vezet.

12:34
Behajtunk egy körforgalomba, majd egy bevágó kismotort megkerülve kihajtunk belőle. Eközben a járdaszigeten ácsorgó rendőr heves fütyülésbe kezd, így adja sofőrünk tudtára, hogy bizony hibázott! De miben? Feltűnt volna a szervnek, hogy nincsenek a kocsin lámpák?
Félreállunk és várjuk, hogy mi lesz. Emberünk halálsápadtan várja a közeg érkezését, aki nem siet a kocsihoz.

12:37
Három perc után a hatóság dühös képviselője az ablakon behajolva követeli a kocsi papírokat. (Mióta Afrikában vagyunk nem láttunk ilyet, pedig rendszám nélkül autóztuk végig az utolsó 3000 km-t, és ahogy láttuk a népek nem mindig követték teljesen betű szerint a kreszt.)
A közeg végül kiböki a tényállást: Veszélyes manőver! Nehezen tudjuk a röhögést visszafogni. Itt veszélyes manőver?! Minden jármű ön-, és közveszélyes, a morál meg leginkább az óceánban uralkodóhoz hasonlít: a kis segédmotorok rajokba gyűlve harmincasával hömpölyögnek, kerülgetik a nagyobb halakat, az autókat, és dudálnak egyszerre, így ellenállva a kis hal megeszi a nagyot szabálynak. Ajtó és ablaktalan tömegközlekedési eszközökből lógnak kifele az utasok, emberek téblábolnak a száguldó kocsik között amik sokan forgalommal szemben közlekednek. A 9 üléses kisbuszok az oldalukon feltűntetett felirat szerint 27 személyesek. Az utcán árult 8 személyes bőr ülőgarnitúra mind a hat darabját épp egy kis járgány tetejére erősítik mellettünk. Ekkor a rendőr bevonja taxisunk jogsiját.

12:44
Szaddam röviden elmagyarázza a rendőrnek, hogy sietünk, és érdeklődik a felöl, hogy esetleg kerítsen-e másik taxit, amennyiben ez az ügy elhúzódni látszik. A rendőr döbbenten kérdez vissza: miért ez egy taxi? (Szegény krapek, nem csak a jogsiját bukja, de hála nekünk még az illegális taxizásért is le fogják ültetni.) Szaddam azonnal érzékeli, hogy kisebb hibát vétett, és a rendőrt arról kezdi győzködni, hogy igazából nem tud franciául és félreértették egymást, ennek alátámasztására eredetiben idéz egy La Fontaine versrészletet, majd kiénekli a sajtot a rendőr szájából.

12:51
Úgy néz ki a taxis legalább a börtönt megússza, de a kocsipapírok a szervnél maradnak az utcasarkon, biztosítékul, hogy miután minket elvisz, visszatérjen, és lerója megérdemelt büntetését. Nem véletlenül van rend ebben a városban.

13:00
A hőség és a helyi sáskahada egyre keményebben ostromolják az acélból sodrott idegeinket, melyek egyre nehezebben bírnak ellenállni ekkora nyomásnak. Balázske próbál higgadtságot tettetni, mikor már az ötezredik kérő érkezik és tesz visszautasíthatatlan ajánlatot Arankára. Nem eladó, hangzik a válasz, de kitartását bizonyítva a helyi arc újra próbálkozik: legalább egy sátrat hadd kapjon kézhez. Hiába, a sátrat adománynak szánjuk az egyik iskolának. De így sem adja fel! Akkor legalább hadd vegyen meg pár focilabdát tőlünk. NEM! NEM és NEM! Végül eljut az agyába a sok sulykolás, mire belülről kattanás hangzik (ahogy a megporosodott szerkezet átvált a vételiből eladó üzemmódba) és rögtön jön a következő mondat: „van olcsóért szobor, dob, kés, cigi, CD, kendő, szőttes, ékszer...” stb. Most arról győzködjük, hogy semmi ilyesmire nincsen szükségünk, nem turistáskodni, hanem jótékonykodni jöttünk ide Bamakoba. De már késő. Árusok tömkelege vesz körül minket kiszorítva a potenciális vevőket a porondról. Mindenhonnan csak kiabálások és jobbnál jobb ajánlatok hangzanak el különféle értéktelen, de értékesnek tűnő ékszerekre, szobrokra, hangszerekre. Igen! Igen! Ugyanis még a híres mali hangszert a Kora-t is megvételre kínálják nekünk.. De az efféle lehetőségeket meghagyjuk Ginonak. Ő a csapatban a zenész..

14:07
A csapat megéhezik és gondolván egyet, huszárrohammal kitör a kufárok zárt sorából, hogy elsétáljon az állítólag 300 méterre lévő Le Vieux Marmite nevezetű Bamako szerte híres étterembe.

14:37
Még mindig az éttermet keressük, de úgy tűnik az itteni 300 méter minimum 3 kilométert tesz ki. Ez nem túl jó hír a tűző napon. Vizet persze nem hoztunk magunkkal csak 1 litert, amit már régen el is fogyott. Az útkereszteződésben megérdeklődjük a rendőrnőtől, hogy mégis merre az arra. Aki először felháborodik, hogy merünk fényképet készíteni róla, (a közvetlen mellette lévő pad alatt a porban elszórva fekvő magyar Z rendszámról tudomást sem véve!) majd igazít útba bennünket. „innen kb 500 méterre van a következő kereszteződés után jobbra.” Megköszönjük és még búcsúzóul rákérdezünk, hogy hol tudunk pecsétet szerezni az útlevelünkbe, hiszen anélkül nem tudjuk a kilépésünket sem regisztrálni az országból. „második kerületi rendőrkapitányságot keressék!” hangzik el végül a hivatalos válasz. (Gyorsan eldöntjük, hogy akkor ezt majd kaja után intézzük el) Elindulunk az étterem irányába.

15:14
Ennek már fele sem tréfa. Jöttünk több kilométert, és még mindig csak a messzeségben dereng a Hotel Colombe, amellyel szemben van a kiszemelt étterem. A csapat egyre kevesebbet beszél, csak vonszolja magát a diplomata negyed közepén áthaladó és állatok bomló testétől bűzlő káposztaföldön.

15:26
Végre itt a Vieux Marmite előttünk. Amint az ajtóhoz érünk vesszük észre a ZÁRVA feliratot. Kis morajlás fut végig a brigádtagokon, de Balázske rendületlen lendülettel dörömböl az ajtón. Fejébe vette, hogy kinyittatja az éttermet ha törik ha szakad.

15:28
Level1: Megjelenik a biztonsági őr. Meggyőzzük, hogy az étterem főnökét keressük. Level2: a főnök nagyon örül, de nem nyithat ki hiszen a szakács csak 17 órára fog érkezni és az étterem is csak 18kor nyit vasárnaponként. Level3: Balázske ráveszi mégis, hogy hívja fel a szakácsot, hogy ma jöjjön korábban, hiszen fél Bamako szerint ez a város legjobb kajáldája. A máj hízik, a kebel dagad. Szakács beleegyezik.

15:29
Brigádunk beront és rögtön sört rendel de sokat. A ventillátort maximumra állítjuk és lobogó hajjal (az alól kivétel Balázske, Zoltánke és Magnum Gyuri) bámuljuk az étlapot. Gyors választás és elégedett várakozás.

15.49
Megjön a szakács akit nagy éljenzés fogad. Ennek örömére ismét pár rund sört rendelünk.

16:05
Kamerun-Ghána 0:1. a pincérek nem túl lelkesek.

16:33
Megjött a kaja. Mindenki farkasként veti rá magát a különféle inyencségekre, melyet pili-pilivel (az afrikai erőspista) turbosítunk meg. Percek múlva csak hangos csámcsogás hallatszik.

17:01
Mindenki elégedetten tisztogatja fogát a fogpiszkálóval. Tényleg ez az egyik legjobb étterem Bamakoban. Azonban annyira kidőlünk tőle, hogy rögtön mindenki a hotel kényelmes ágyára kezd áhítozni. Úgy látszik ma nem fogjuk hivatalos pecsétek keresgélésével tölteni az időnket.

18:55
A 219-es tagjai elégedetten és homárvörösre pirultan vonulnak be a Hotel Salam medencéjétől. Egyedül Zoltánke panaszkodik, hogy a moszkítók mennyire megkívánták finom kis habtestét.. Majd ők is áttaxiznak a Grand Hotelbe.

19:33
Békés sörözgetés és kalandok mesélése a Grand Hotel bárjában.

22h után
Apránként elfogy a társaság, ahogyan egyesével dőlünk ki a fáradtságtól. Ma az első nap, hogy viszonylag korán ágybakerülünk.