11 March 2010 Let the journey begin! (magyarul is!)

Gondwana Team

After several weeks of organization and preparation the long awaited day had come. Both of us are so excited to leave Sarajevo behind us. We had so much stress and frustration during the past few days to arrange everything. We still have no visa for Algeria but we’ve decided to be optimistic and get it along the way in Tunis.

We leave the snow covered Sarajevo at noon and head toward Mostar. Along the way the Sun starts to shine on us and pretends that the spring is already here to welcome us. But very soon after this, we stop by some workers. They are trying to clean the road with a huge tractor tractor because an avalanche was completely blocking the way. Luckily we saw ’pekara’ (bakery) nearby where we have some nice bureks (meat pie) for lunch. Then we continue to drive in the beautiful valley of Neretva. Mostar is also shiny as usual but we have to move on to buy some bottles of Tvrdos wine at the Monastery.

Close to Ljubinje we almost hit a rolling thing thing. When we overtake it we realize it’s a small car like vehicle. We stop immediately and interview the driver what the hell he’s driving. Teun (name of the guy) is smiling at us by saying he is about to do the 2010 Silk Route. What is this? – one can ask. Well, he left Amsterdam a month ago and he would get to Burma in a year. His small car runs very slowly max. 45km/h. It has a 2 cylinder engine with average 4 liters consumption /100km. He is crazier than us, (Teun also happy with Crazybird as nickname) as he’s willing to visit Lebanon, Jordan, Syria, Iraq, Iran, Afghanistan, Pakistan, India, Nepal, Bhutan, Bangladesh and Burma. We are sure about the answer but just for fun we ask if he has the visas. Teun says no. So he is also brave and has a bug in his head like us. We wave to each other by wishing good luck and we go to Monastery Tvrdos.

Unfortunately we are not able to enter as it’s already closed for the prayer. We continue to Trebinje where Armin meets a friend from high school. They haven’t seen each other for 18 years. The happiness is great as they talk. But no further time to lose as we have a ferry to catch in Bar.

Because of the bad weather we hardly see the road. We almost run over the policeman at the border. We apologize and show the passports. He is laughing at us when he finds out where we are going. He also laughs when hears the strange noise coming out of the hood. We open it up but couldn’t locate its whereabouts. We are not worried: the car is ok maybe a cat is stuck in-between the belt and the disc.

Thunders, stormy wind and heavy rainfall follow our path all the way through Montenegro. Now we realize why this place is called ‘Black Hill’. You just don’t see a thing while the rocks are falling from the left side and the edge of the road is on the right side. Scary.

We decide to take our first ferry to Tivat. Like this we can gain time by avoiding driving around the Kotor Bay. Very soon after we arrive to Bar at 7.40PM. We’ve made it on time. Armin goes to pick up the tickets. Balazs waits and waits and waits and waits…. His friend is not coming. Why? What’s going on??

The radio plays Big in Japan when Armin pulls up the door with a huge smile on his face and having a big book under his arm. “We are VIPs tonight!” He explains what happened. He was about to pick up the tickets when the clerk told him to wait. He was pissed why to wait. Later a man comes with a big book and a great news. “Let me introduce myself, I’m the CEO of the Montenegro Lines Company and I have the pleasure to inform you that your name is written in the history of our company. You were the first person ever who was buying online ticket. Therefore let me offer you a diner with drinks for our gratitude. And also please be so kind and take this monograph of one of our greatest painters, Lubarda Petar.

When we would enter with our car to the Ferry they offer us to enter as last to be the first to exit. elsok They escort us to the reception where we get a bigger cabin and a better view to the sea. We leave all stuff and go spend our diner accompanied by the captain..

2010. Marcius 11. Kezdodjek a tanc!

Sok heten at tarto szervezes es keszulodes utan a varva vart nap felvirrad. Mindketten nagyon izgatottan varjuk, hogy magunk mogott hagyjuk Sarajevot. Az elmult napokban sok stressz es para ert bennunket, hogy mindent idoben elintezzunk az utazashoz. Termeszetesen meg mindig nincs algir vizumunk, de ugy dontottunk, hogy majd megszerezzuk Tuniszban.

Delben hagyjuk el a hoval boritott Sarajevot es Mostar fele vesszuk utunkat. Kozben kisut a Nap is, mintha azzal kecsegtetne, hogy a tavasz erkezett meg koszonteni bennunket. De nem sokkal kesobb meg kell allnunk, mivel par melos az uton motoszkal es egy markoloval takaritjak el a havat, mivel egy lavina elzarta az utat. Meg szerencse, hogy nemreg lattunk egy peket, hogy jol belakmarozunk burekbol, csak ugy ebed gyanant. Amint eltakaritjak a havat maris megyunk tovabb a gyonyoru Neretva folyo volgyeben. Boracsko to Mostarban sut a Nap, mint mindig, mi megsem allunk meg mivel bort akarunk venni a tvrdos-i monostorban.

Ljubinje kozeleben majdnem elutunk egy mozgo valamit. Amikor megelozzuk jovunk ra, hogy ez egy autoszeru kis gepezet. Rogton megallunk es megkerdezzuk, hogy mi jaratban errefele es megis milyen jarmuvet vezet. O csak mosolyog es kifejti h. A 2010-es Selyemutat jarja. Ez meg vajon mi lehet? – teszi fel a kerdest mindenki jogosan magaban. Nos, Teun (igy hivjak a sracot) egy honapja hagyta el otthonat Amsterdamot, es azt tervezi, hogy kb egy ev alatt er majd Burmaba. A jarganya nagyon lassu, hiszen csak 45 km/h-val kepes kozlekedni. 2 hengeres apro Honda motor hajtja. Ilyeneket szoktak aggregatorokba es kerti gepekbe szerelni. Viszont csak 4 litert fogyaszt szazon. O sokkal orultebb, mint mi (meg a beceneve is Crazybird), hiszen ezzel a mokas szerkezettel probal eljutni Burmaig, Lebanonon es Jordanian, Szirian, Irakon es Iranon, Afganisztanon es Pakisztanon, Indian, Nepalon es Bhutanon, Bangladesen at. Termeszetesen biztosak vagyunk a valaszaban, de azert megkerdezzuk, hogy megvan-e minden vizuma. Nincs hat! Tehat o is bator utazo es rabizza magat az esemenyekre. Neki is, mint nekunk, van egy bogar a fejeben az tuti. Lassan mennunk kell tovabb igy elbucsuzunk es sok szerencset kivanunk egymasnak. Irany a tvrdos-i monostor! David es Goliat

Sajnos oda mar nem erunk idoben, mert mar imadsag miatt zarva vannak. Megyunk tovabb Trebinje fele, ahol Armin a gimnazista osztalytarsaval fut ossze. 18 eve nem lattak egymast (ekkor robbant ki a haboru Bosznia-Hercegovinaban) es mindenki menekult amerre latott. Ezert is vannak nagyon szetszorodva a vilagban mindenutt. Nagyon meghato pillanat amint orulnek egymasnak. De nem sokat idozunk mivel Barba kell jutnunk, hogy elerjuk a hajot.

Az eso miatt alig latjuk az utat. Sot! A hatarort is majdnem elutjuk az autonkkal. Suru bocsanatkeresek kozepette adjuk at neki az utleveleinket. Hangosan rohog rajtunk amikor megtudja merre tartunk. Meg harsanyabb lesz, amikor meghallja az autonk beinditasat kovetoen elobukkano hangot. Kinyitjuk a motorhazat de nem tudjuk megfejteni a zaj okat. De nem izgulunk hiszen a gepezet jo allapotban van, talan csak egy elutott es beszorult macska vinnyog valahol az ekszij es a tarcsa kozott..

Villamlasok, dorgesek es kemenyszellokesekkel kiegeszitett ozonvizszeru esoben haladunk keresztul Montenegron. Most jovunk csak ra miert hivjak „Fekete Hegynek” az orszagot. Semmit se latni semerre. Nincs kivilagitva semmi. Jobbrol a szakadek, balrol pedig a leomlott szikladarabot remisztgetik az utazot. Felelmetes.

Ugy dontjuk, hogy idot nyerve kihagyjuk a kotori oblot. Igy hajora szallunk Tivat fele. Eleg koran erkezunk Barba, ahol beulunk egy barba. Haha. Meg csak 19.40 es mi mar itt vagyunk. Armin elindul, hogy felvegy az elore lefoglalt jegyeinket. Balazske csak var es var es var es var...... Baratja csak nem akar megerkezni. Mi tortent?

A radiobol eppen az Alphaville Big in Japan notaja szol, amikor Armin feltepi az ajtot szajan szeles vigyorral, hona alatt egy hatalmas konyvvel. „Ma mi vagyunk a kulonleges vendegek” – harsogja! Elmeseli mi tortent. Atvenni keszult a jegyeket, amikor szoltak neki, hogy varjon egy kicsit. Eleg ideges lett, hogy minek varjon ha minden rendben van. Nem sokkal kesobb, egy ferfi erkezik egy hatalmas konyvvel es a jo hirrel. „Hadd mutatkozzam be! En vagyok a Montenegroi Hajozasi Tarsasag igazgatoja es mar nagyon vartuk Ont. Nagy orom szamomra, hogy elmondhatom, On beirta nevet Tarsasagunk tortenelmebe, ugyanis On volt az elso ugyfelunk, aki interneten keresztul vasarolt tolunk jegyet! Ezert hadd ajanljak fel Onnek es tarsanak egy vacsorameghivast, melyet Tarsasagunk fizet az Onok szamara. Es kerem fogadja el ezt a dedikalt monografiat, amely az egyik legnagyobb festonk, Lubarda Petar, kepeit tartalmazza."

Amikor szeretnek beallni autonkkal a hajoba, felajanljak, hogy utolsokent tegyuk, mivel akkor tudunk elsokent kiszallni belole. Megkoszonjuk a jotanacsot es igyekszunk ezt majd a kovetkezo hajon is alkalmazni. Az egyik szemelyzet egeszen a recepcioig kiser bennunket, ahol megtudjuk, hogy a lefoglaltnak joval nagyobb kabint kapunk, es szebb a tengerre a kilatasunk is. Minden cuccunkat otthagyunk, hiszen a kapitany jelezte: velunk tart a vacsoran..